Az alku

Az alku

Ami a háttérből irányít
az emberi önzés, a nagyravágyás
Jókat nevethetsz benne
amint a méreg tombol szerte,
Mert az alkusz mérgelődik balfogásain
Ha a vitában remekül kapitulál
fejéhez kapva úgy kiabál
hogy hangja oly messze száll
hogy a nevetéstől ellenfele csaknem fejre áll
Mi lehet az alku tárgya
mert mindkét fél azt kívánja:
kisebbé tegye ellenfelét
és a maradékba rejtse mérgét
Vitatkozzon csak továbbra is
még növekedjék csak bugyellárisa
Amit megragadsz hamis szárnyakkal
vigyázz nehogy kétes paradicsomba repítsen
Amit kezedbe kapsz
nehogy kőből való szárny legyen
Amit a vitában kiérdemelsz
végül az alku nyereménye lesz.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Ki ez a gyerek?

Döbbenet! Ki itt ez a gyerek? Valaki kicserélte emberek! Az enyém még egész kicsi, szalmaszőke, enyhén pufi. Ez meg itt, aki feleselt, borotválkozik, mert szakálla

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Az öreg zsebóra

Régi zsebóra lapul a fiók mélyén, kopott fedelén már az évek csendje ül, megállt már réges-rég, de bennem ketyegvén, minden elveszett délutánon felderül. Apám kezén

Teljes bejegyzés »

Fényre várva

Csendes volt a reggel. Ott ült a város felett. A csendbe belegyalogoltak sétálni vitt kutyák: nagyméltóságúak és borzos kis ölebek.   Kis tappancsaikra felkapaszkodtak az

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Csendélet a szivarfák alatt

Szivarfák árnyán szunnyad a fény, aranyló porban csillan a mély. Két szív, mint sodródó őszi levél, megállt a szélben, egymáshoz ér. A nap perzsel, de

Teljes bejegyzés »

Csak egy könnycsepp

Véget érő boldogság Szétáradó szomorúság; Hóvihar az éjben; Csak egy könnycsepp.   Kezdődő boldogság Véget érő szomorúság Táncolva a téren; Csak egy könnycsepp.   Elmúló

Teljes bejegyzés »