Ablakban domborul lusta macska háta,
öreg hölgy tekint az őszi délutánba.
Nagy tér fölött szállnak hangok és illatok,
sült gesztenye talán és őszi sanzonok.
Fiatal művésznek egy pár a témája,
fehér papíron szánt szénszín’ ceruzája.
Közelükben idős uraság festeget,
vászonra szórja a százszínű cseppeket.
Kivirul a vászon, rajta minden tarka,
szirmokként hull pár csepp mellé az aszfaltra.
Fák lombjai alatt költő tolla serceg,
százszámra születnek még címtelen versek.
Idős, fiatal ring harmonikaszóra,
árnyas nappaliban megkondul az óra.
Halványul a napfény, megszöknek az árnyak.
Estére jár: lassan bezár már a tárlat.
Tintaszínt ölt az ég, megszűnik a lárma,
ablakát bezárja már az idős dáma.
Macskájával együtt térnek nyugovóra,
s rég alszanak, mire éjfélt üt az óra.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.