MÉG DOLGOM VAN VELED.

Édes gondolatom féltőn dédelgetem,
mit előhoz reménylő képzeletem.
Látok jövőt,egy békés csodás világot,
közepén meghatódva egyedül állok.

Mintha magában az édenben járnék,
körülvesz,ölel,barátságos jószándék.
Eltűnik lelkemből a félelem,a szorongás,
oszlik a ború,minden csupa ragyogás.

Eltünik a hűtlenség,a csalárd hazugság,
nincs fájdalom,mi szívemen hatol át.
Nincsenek rettentő álmatlan éjszakák,
A gyötrelem’a szél űzte felhővel tovaszáll.

A lenyugvó nap langyos melegét magamra ölelem,
a fénytenger végtelen nyugalmát lelkembe engedem.
Vágyaim, az égbe,a fellegekbe,szélnek eresztem,
vigye minden irányba,hogy lelked mindig szeretem.

Tudom,hogy egyszer majd újra jönnél,
hisz egykor úgy mentél’el sem köszöntél.
Ott állunk majd némán,lelkünk pőrén,
szavak nélkül csak tekintetünk beszél.

Felesleges a szó,ami elmúlt nem jő vissza,
őszinte tekinteted vallomását lelkem issza.
Érzem egyszer így lesz,nem csak képzelet,
kellesz,,,nekem még dolgom van veled !

ÉDES M. (Zimányi Márti)

Zimányi Márti & ÉDES M.
Author: Zimányi Márti & ÉDES M.

Végtelen boldogsággal tölt el, hogy e közösségnek tagja lehetek. Zimányi Márti alias ÉDES M. vagyok, az idősebb korosztályhoz tartozom. Hosszú lenne leírni mi mindennel foglalkoztam, a szó szoros értelmében az élet volt a tanítómesterem. Kezdetben írói néven,ÉDES M. utóbb a születési nevem hozzáadásával jelennek meg az írásaim. Pár hónapja verseket, novellákat írok. Jellemzően az érzelemvilágom inspirál, de gyakran képzeletem szüli az írásaimat. Úgy érzem végre megtaláltam, amit kerestem. Az írásban leltem magamra, ebben tudok kiteljesedni. Kedvenc idézetem : “Olyanok vagyunk, mint a könyvek. A legtöbb ember csak a borítót látja. Néhány ember csak a bevezetőt olvassa el. Sok ember hisz a kritikusoknak. És csak egy-két ember lesz, aki ismeri a tartalmat.” (Émile Zola)

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A Kedveshez

Nélküled árva vagyok, Helyem e világon nem találom. Melletted nyugalomra lelnék, Lábaidnál heverve megpihennék. Égő ajkam kínzó szomját, Mézízű ajkad hűsén oltván, Másra már nem is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Csatlós Melinda

Mikor a Tázló befagyott

Béke és csend övezi a tájat, s talán így karácsony felé nincs is nagyobb ajándék, mint mikor az égből hulló fehérség egy végtelen takaróként borít

Teljes bejegyzés »

Pajzsod

Pajzsod   Eléd állok, búj mögém, Hogy testem pajzsod legyen, Hátha inkább köt belém, Gyalázzon, küzdjön velem!   Verjen, üssön, rajta hát! Másik orcám is

Teljes bejegyzés »

A lapát

Egy elvetemült gondolattól vezérelve hajnalban indultunk útnak. Jó meleg autónkban hol énekelve, hol viccelődve haladunk a jégtől fagyos úton. Mindig tréfás JPS-em borsot törve az

Teljes bejegyzés »

Reggeli csend Ma minden olyan hallgatag, mintha nem kelt volna fel a Nap. Alig jár ember a városon, madár se szól az ágakon. Mintha nem

Teljes bejegyzés »

Én mindig várlak Akkor is, hogyha nem akarlak, mert zárva már minden ablak, állok némán az éjszakában, és reszketek láthatatlan lázban. Akkor is, ha többé

Teljes bejegyzés »