A szívünk viharán túl

 

 

A szívünk viharán túl

 

Szívünk viharán túl van egy békés sziget,
Hol lelkünk dallama egyszerre szólal meg,
Hol nem a sötétség, a fény mutat utat,
Hol nem kalitka őrzi a kék madarat.
Hol bölcsek írják a szeretet zsoltárát,
Hol mindig vár reád egy igaz, jó barát.

Szívünk viharán túl van egy békés sziget,
Hol minden ember őszintén, tisztán szeret,
Hol szív a szíven vérző sebet sosem ejt,
Hol a szem tükre mindig egy igaz mosolyt rejt,
Hol fegyvert a kéz ölni soha fel nem vesz,
Hol embert emberré nem pénz, a lélek tesz.

A szívünk viharán túl van egy békés sziget,
Hol lelkünk hangja által sorsunk írjuk meg,
Hol az angyalok hada csakis miránk vár,
Hol lélek lélekre oly könnyen rátalál,
Hol fájdalom az arcon könnyet sosem hagy,
Hol megérted azt: A BÉKE TE MAGAD VAGY!

 

 

 

Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi

Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Névtelen kísértet

Névtelen kísértet Nem vagyok más, mint egy névtelen kísértet a saját életem romjai felett. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki

Teljes bejegyzés »

Fa Edéhez

Te voltál a költő, ki versét szavalta erővel, hévvel. Mind ámult, aki hallotta. Egód már rég levetkőzted, álltál csak pőrén. Elmerengtél: az emberiség mért él

Teljes bejegyzés »

A szent rettegés

A szent rettegés Nem azért félek, mert elhagytak, hanem azért, mert valami nálamnál sokkal nagyobb jelenlétét érzem. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy

Teljes bejegyzés »

Szabad szárnyak

Szabad szárnyak   Kalitka – rácson koppan bennem sok elnémított, régi dal, bezárva él a szívem csendben, s a lelkem egyre szárnyra kap…   Mint

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

Anyák napjára   Hajnal pirkadatkor már ébred lelkem, mielőtt a nap fényt hint az égre csendben.   Mint folyót őrzi partja, mint erdőt a hegy

Teljes bejegyzés »