A mi Nagyböjtünk

A mi Nagyböjtünk

Ötven éves megtört fényben
egész éltem múltját idézem
Testi-lelki böjtben éltem
csak a feltámadásban reméltem
Szólott az Isten az emberhez
szava szétáradt a térben, és időben
Szólt: az ember ne hetvenkedjen
inkább jó tanácsokat keressen
Az idő gerincén sétálgattunk
késő volt, mikor fejünkhöz kaptunk
Csináltunk volna forradalmat?
Gerjesztettünk volna testvérharcot?
Böjt helyett diétára fogtuk magunkat
s mint hegymászó, ki örül a célnak
ám nem örült a kiábrándulásnak
Nem értettük, mint Nikodémusz
az Úrban történő ujjászületést
Ezért kapkodva cselekedtünk
Böjt tanusága helyett diétát végeztünk
Csaknem mortifikáció lett az eredménye
de mentségünkre szolgált az Isten léte
S a napjainkban a Böjtben rátaláltunk
a lelki felkészülésre, Húsvét varázsára
a család, az embertársak szolgálatára
a hit védelmére, a szabad akarat ápolására

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „S a napjainkban a Böjtben rátaláltunk
    a lelki felkészülésre, Húsvét varázsára
    a család, az embertársak szolgálatára
    a hit védelmére, a szabad akarat ápolására”

    Remek összefoglalása a valódi böjt lényegének.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az idő végtelen tengerén

Az idő végtelen tengerén, feltűnt egy vitorla: vászon, remény, s a hajótörött árboc-csonkba kapaszkodva, csak erre várt, hullámokkal viaskodva… …egykoron magányom sós ízű tengerén, hánykolódtam

Teljes bejegyzés »

A 17. tükörkép

Anyai nagyszüleim háza Adorjánházán állt, a Marcal mentén. Gyerekként persze nem gondoltam arra, hogy egyszer majd minden részlete fontossá válik. Akkor egyszerűen a nagymamáék háza

Teljes bejegyzés »

Giuseppe

Giuseppe csak ül. Ül, nézi a vizet, élvezi, ahogy bárka ringatózik a vízen. Nem durván, nem nagy kilengésekkel, csak úgy kedvesen, ahogy a várakozó halászbárkák

Teljes bejegyzés »

Mementó

Ahogy a csepp csobban, és a csend szétrobban, mert lehull a vízatom, és koppan a talapzaton, úgy jajdul fel a tudat, mikor fájón rámutat, hogy

Teljes bejegyzés »

Sárga-barna

Lucskos avarban járda se látszik, egy lány áll zavartan, látom, hogy fázik. Arany haja csillan a fényben, ideje mennem, nem szabad néznem. Zsíros iszapban, kiskutya

Teljes bejegyzés »

Eljött újra

  Itt van az ősz és szebb, mint eddig valaha, Belepi az erdőt cinegék kacaja. Bukfenceznek a levelek, egymást váltják, Kizárt, hogy ezt valaki ne

Teljes bejegyzés »