A zöldruhás vándor

Madárcsicsergés törte meg
Az ártéri erdő csöndjét
S piciny nyuszifarkakat
Fűzött a tavasz vesszőkre
A vízparti fűzek bokrán.
Visszatért a régi vándor
Az örök körforgás okán.

Zöld fűszoknyában lépdelt,
Feje fölött madarak hada
Volt csicsergő kísérete,
Ahogyan szoknyáját lenge
Szellő lágyan libbentette
S az ártéri rétet alant
Gólyahírrel behintette.

Pajkos volt a tavasztündér,
A vidám, bohém karmester,
Suhogott szoknyája ránca
S minden apró, kicsi ráncba
Bele volt hímezve, varrva
Újabb s újabb színes virág
Tavaszt hozó, illatontó tánca.

(2025)

Vajna-Kánagy Rozi
Author: Vajna-Kánagy Rozi

A nevem Vajna Tamásné. Írásaim alkotójaként Vajna-Kánagy Rozi, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok. A Hajdú-Bihar vármegyei Pocsajban élek, egy felnőtt fiú és leány boldog édesanyja, egy csöpp tündérkislánynak pedig a nagymamája vagyok. A mesékből is ismert Hencidáról származom, ahol valóban egy mesevilágként éltem meg a gyermek- és ifjúkorom, ugyanis csodás természeti környezet vett körül és olyan kivételes emberek, akikről számtalan verset lehet írni, vagy meséket szőni. Hosszú évek óta óvodapedagógusként dolgozom a település Kikelet Óvodájában, ahol a legkisebbek között töretlen szeretettel gyakorlom a hivatásom! A családom és a hivatásom mellett a legtöbb művészet lelkes rajongója voltam mindig, legyen szó irodalomról, festészetről, szobrászatról, építészetről, színházról, zenéről, de bármi másról. Mivel vidéken élek, ezer meg ezer szállal kötődöm a természethez, így szűkebb és tágabb környezetemhez, a vármegye ilyen és fentebb említett értékeihez is. Régóta írok mindarról, ami belülről megérint, megindít, de eddig csak a fiókban porosodtak az írásaim. Úgy gondoltam, most bátorkodom a fiók mélyéről kilépni és az első bizonytalan lépéseket megtenni írásaimmal a külvilág felé.

Megosztás
Megosztás

2 Responses

    1. Kedves Rita!
      Nagyon köszönöm, hogy megtiszteltél a versem olvasásával és ilyen szép szavakkal illetted azt, ölelésem küldöm, üdvözlettel: Rozi!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Csatlós Melinda

Mikor a Tázló befagyott

Béke és csend övezi a tájat, s talán így karácsony felé nincs is nagyobb ajándék, mint mikor az égből hulló fehérség egy végtelen takaróként borít

Teljes bejegyzés »

Pajzsod

Pajzsod   Eléd állok, búj mögém, Hogy testem pajzsod legyen, Hátha inkább köt belém, Gyalázzon, küzdjön velem!   Verjen, üssön, rajta hát! Másik orcám is

Teljes bejegyzés »

A lapát

Egy elvetemült gondolattól vezérelve hajnalban indultunk útnak. Jó meleg autónkban hol énekelve, hol viccelődve haladunk a jégtől fagyos úton. Mindig tréfás JPS-em borsot törve az

Teljes bejegyzés »

Reggeli csend Ma minden olyan hallgatag, mintha nem kelt volna fel a Nap. Alig jár ember a városon, madár se szól az ágakon. Mintha nem

Teljes bejegyzés »

Én mindig várlak Akkor is, hogyha nem akarlak, mert zárva már minden ablak, állok némán az éjszakában, és reszketek láthatatlan lázban. Akkor is, ha többé

Teljes bejegyzés »

Én mennék Esőben is, ha bőrig ázom, nem is érzem, nem is bánom, szívem mindig könnyben ázik, ahol meleg van, ott is fázik. De futnék,

Teljes bejegyzés »