Jó embert keresünk

Jó embert keresünk

Gyakran szúrnak, vágnak, tépnek
mintha engem nem is ismernének
Nem nézik ki vagyok, honnan töttem
pedig akár barátok is lehetnének
Jó embert keresünk, tiszta emberséget
kiben megbízhatunk, kitől nem is félünk
De csak nyughatatlan szellemet látunk
szivárványos trikóban,szakadt gatyában
káromló szavakat szórva a világnak
s létezni, látványos mozdulatlanságban
A körbekiáltó szó: jó embert keresünk
visszhang nélkül árván megmaradt bennünk
Egyetlen valóság, naponta öltve új ruhát
századszor is nekifut egyetlen kérdésnek
végül dadogássá válik áldozva a szenvedélynek
s dadogássá válva végét jelzi a töprengésnek
Nehogy én maradjak a keresés áldozata
beteg testem, pucér lelkem maradt a végszóra
Korbácsütések, tüskék állnak ki belőlem
Bármerre járok, bőrömön mindenütt ott égnek
bűnök, kudarcok, beteljesületlen remények
Ujjaimmal csak testedre tudom felírni
a megélt boldogság játékait, hieroglifáit
Mindez kevés, hogy jónak nevezhessetek
de ahhoz talán elég, hogy el ne vessenek
A jó szándék, mit ujjaimmal testetekre írok
embernek lehessen nevezni, mint halvány csillagot.

Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel: