Szívek a fán

Szívek az ágon

a Semmi ágán” (Idegen ötletből)

Az éjszakai égbolton terpeszkedik

egy hatalmas, kiszáradt fa. Azon pedig

halott költők szívei ülnek

az ágakon, nem menekülnek.

Mozdulatlanok, nem tudnak elmenni,

s láthatatlanok, nem látja őket senki.

Csak a gyermekek. Mert ők mindent látnak,

ami titka van a világnak.

De a felnőttek nem hisznek nekik.

Ám az öreg költők néha érzékelik.

Olyankor tudják, hogy várják őket

ott, hová ha bejutnak már nem kívánnak nőket.

S azok sem őket.

A nappali utcán egyforma hajjal

középkorú nők sok titkolt bajjal

járnak. Férfiaknak már nem tetszenek,

de ők akarják, hogy olyanok legyenek.

Fodrász kreálta hajzat célja más.

Elrejti a hajritkulás(t).

vagyis a cél csupán az esztétika,

mint beteg útja végén a patika.

Ily hölgynek a költők már nem jutnak eszébe.

A lelkesültségnek vége.

S az ágon halkan felsóhajt egy szív: „Miért Uram? Mi végre?”

2023. július 31.

Marosvásárhely

T. Igor Csaba
Author: T. Igor Csaba

1946-ban születtem, Marosvásárhelyen. Azonban a család nem sokkal azután Nagyváradra költözött, mivel apám ott kapott munkahelyet. De vissza-visszatértem Marosvásárhelyre, például az egyetem elvégzése céljából. Utána negyvenkét évig mint orvos tevékenykedtem. Bár az írást nagyjából negyven évig szüneteltettem, a végén annyi élmény és a betegek által elmesélt történet gyűlt össze, hogy bűn lett volna legalább az érdekesebbeket meg nem írni. Választottam (készítettem) a nevemből egy anagrammát (az ékezetek lehagyásával) és mivel a kétféle foglalkozást nem akartam összekeverni, azóta is T. Igor Csaba néven írok. Pedig azóta különböző és főleg nem tőlem függő okok miatt a nyugdíjaztatást választottam a kollégák mérsékelt örömére és a páciensek bizonyos ideig tartó bánatára. Azóta jól megszoktam az írói nevemet. És megint a szülővárosomban élek.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Mozdulatlanok, nem tudnak elmenni,
    s láthatatlanok, nem látja őket senki.”

    Az öreg hölgyek nem kellenek már senkinek, pedig ők is érző emberek és hogy adnak magukra, azt jól teszik.

    Szeretettel: Rita

    1. A baj az, hogy valóban egyformán teszik. Ez egész véletlen megfigyelésem volt. Alig hittem a szememnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »

Koronazár

Józsi arra ébredt, hogy a szemét égeti a nap. A kocsma bejárata előtt találta magát az árokban, és piszkosul el volt ázva. Majdnem annyira, mint

Teljes bejegyzés »