Ételzene Párizsból

Öt perc séta után a fiatalok az étterem előterében illatozó ételzenére érkeztek. Hosszú folyosót láttak, többszáz színes üzenettel és plakátokkal teleragasztott, csillogó csempékkel körített párás üvegfalakat. A világ összes nyelvén zsibongó emberek bábeli zűrzavarában volt egy egyedien érdekes rendszerdinamika. Befelé sietős lábakon koppanó cipők sokasága zajongott, kifelé jövet már a jóllakottak lassú bölcsességével csusszantak a talpak. Remek zene volt ez, az ínyenc füleknek! Vidám ritmusváltás, és álomba invitáló szuszogás. A véletlen szülte mókás előadásba gyakran mélyebb tónusú hangok is bekapcsolódtak. Az ajtócsapódások a dobokat helyettesítették. A hangosbemondó szavai a karmestert idézték, pálcája helyett tálcák puffantak a pultokon, az evőeszközök pedig a cintányért utánozták csengő hangjukon. A hangszerelést a véletlen vezérelte, mégis a karneváli hang és látványözönből lassan kialakult a rend.
A következő felvonás hasonló hangzatokat hordozott és egy kicsivel emberibb harmóniát. Az éhezők második csoportja már sokkal csendesebben nyomakodott a tálaló vitrinei felé. A jóllakottak türelmesebben sétáltak kifelé, vagy leültek zenélni, beszélgetni, ismerkedni az éppen arra járó ismeretlenekkel. Közülük egyre többen bújtak beljebb az épület belsejébe. Hangerejük megmaradt, csak a távolságuk változott, ahogy eltűntek az égbe nyúló, légiesen karcsú oszlopok között. Az étterem közönsége áthelyezte súlypontját egy tisztán szóló szaxofonszóló felé. A nemzetközi embersereg vágtató zajaiból hamarosan megnyugvást, szelíd figyelmet csalogatott elő a kíváncsiság. Elindultak mind a hangok irányába.
Rátaláltak a koncertteremre. Középen egy versenyzongora várta virtuóz mesterét. Előtte zongoraszék. Éjfekete, és gyönyörű – volt egy japán lány, aki felvállalta a zeneidomár főszerepét. Száguldozó ujjak táncoltak, zeneszárnyak rebbentek. Fapadok százai reccsentek, majd egyre kevesebb lett a felesleges mocorgás. A hallgatóságtól megszokott egy köhögés, egy tüsszentés, egy köhögés szinkópája után elcsendesült a terem. Ezernyi ébredő csillag nézett be az üvegkupolán. A felsejlő zene hallatán egy túlvilági érdeklődő is megjelent. A mennyei előadásra várva ott fent, még Bach is bepillantott az egyik tetőablakon. Örömmel figyelte a rezgéseket Chopin dalán: „Száz éve már, több is talán, Párizsban bál volt minden éjszakán.”… Elmosolyodott. Emlékek szökkentek elő belőle. A dallam közben ellágyult, elringatott, majd a futamokból önálló kis hangok lettek. Szabadon keringtek, szelíden keveredtek. A közönség soraiba megérkezett a szent, elfogadó rácsodálkozás. A nemzetek most egyetlen nyelvet beszéltek. A zenéét.
Másodjára a lány Csajkovszkij b-moll zongoraverseny első tételét adta elő, és hogy a fenti lelki ablakon betekintő Bachnak is örömet okozzon, végül az általa megálmodott, légiesen szépséges g-moll „piano tiles” darabbal zárta aznap esti művészetét.

A zongorista-lány felállt a játéka után. A tehetséges, alig negyven kilós varázsló, útjára engedte a csodát. Haját megigazította. Kottáit összeszedte. Lecsukta a billentyűzet fedelét.
A körbelengő csendben elindult kifelé. Hatása türelmesen bennmaradt még. Szétterült a lelkeken, majd a kezdődő békés sustorgás helyet cserélt a kinti zajjal és a teremben feldübörgött a percekig tartó elismerés, a hallgatóság fergeteges tapsa.

Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole