Nőnap

Nőnap

A múlttól dideregve régi évfordulókat felidézve
fájdalmas és szép emlékeket juttat eszembe
Őszinte és hamis gondolatokkal övezve
nőnapi ünndplésekre emlékezve
elsősorban szeretteimet juttatják eszembe
Számomra a régi Nőnapi ünneplést
drága Édesanyám meglátogatása jelentette
Már rég feledésbe merült,
a Nőnapot kik és mi célból szervezték
A régi ellenállásomat megszüntették
hogy mára már politika mentessé tették
Sokáig szellemidegen ünneplésnek éreztem
de népszerüsége ezt bennem felemésztette
Viszont önfeledt áhitattal gondolok
az ősi magyar Mária ünnepekre
melyeket a hitetlen világ szinte elfelejttette
Akár a csobbanó kő
hűvös szavakból igékké válnak
a nagybőjti krisztusi mondatok
Mikor a negyven napos bőjtje elején
a sátán megkisértette
Ezek a gondolatsorok a személyes böjtünket
mély tartalommal megtöltötte
Számomra a jelen minden napja
nőnapi ünneplő köntösben tündököl
Ennek érzékelésére
Szűz Mária templomi szobra elé
fehér szekfű csokrot helyeztem
hogy szerető-tiszteletemet kifejezhessem

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A Kedveshez

Nélküled árva vagyok, Helyem e világon nem találom. Melletted nyugalomra lelnék, Lábaidnál heverve megpihennék. Égő ajkam kínzó szomját, Mézízű ajkad hűsén oltván, Másra már nem is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Csatlós Melinda

Mikor a Tázló befagyott

Béke és csend övezi a tájat, s talán így karácsony felé nincs is nagyobb ajándék, mint mikor az égből hulló fehérség egy végtelen takaróként borít

Teljes bejegyzés »

Pajzsod

Pajzsod   Eléd állok, búj mögém, Hogy testem pajzsod legyen, Hátha inkább köt belém, Gyalázzon, küzdjön velem!   Verjen, üssön, rajta hát! Másik orcám is

Teljes bejegyzés »

A lapát

Egy elvetemült gondolattól vezérelve hajnalban indultunk útnak. Jó meleg autónkban hol énekelve, hol viccelődve haladunk a jégtől fagyos úton. Mindig tréfás JPS-em borsot törve az

Teljes bejegyzés »

Reggeli csend Ma minden olyan hallgatag, mintha nem kelt volna fel a Nap. Alig jár ember a városon, madár se szól az ágakon. Mintha nem

Teljes bejegyzés »

Én mindig várlak Akkor is, hogyha nem akarlak, mert zárva már minden ablak, állok némán az éjszakában, és reszketek láthatatlan lázban. Akkor is, ha többé

Teljes bejegyzés »