Nőnap

Nőnap

A múlttól dideregve régi évfordulókat felidézve
fájdalmas és szép emlékeket juttat eszembe
Őszinte és hamis gondolatokkal övezve
nőnapi ünndplésekre emlékezve
elsősorban szeretteimet juttatják eszembe
Számomra a régi Nőnapi ünneplést
drága Édesanyám meglátogatása jelentette
Már rég feledésbe merült,
a Nőnapot kik és mi célból szervezték
A régi ellenállásomat megszüntették
hogy mára már politika mentessé tették
Sokáig szellemidegen ünneplésnek éreztem
de népszerüsége ezt bennem felemésztette
Viszont önfeledt áhitattal gondolok
az ősi magyar Mária ünnepekre
melyeket a hitetlen világ szinte elfelejttette
Akár a csobbanó kő
hűvös szavakból igékké válnak
a nagybőjti krisztusi mondatok
Mikor a negyven napos bőjtje elején
a sátán megkisértette
Ezek a gondolatsorok a személyes böjtünket
mély tartalommal megtöltötte
Számomra a jelen minden napja
nőnapi ünneplő köntösben tündököl
Ennek érzékelésére
Szűz Mária templomi szobra elé
fehér szekfű csokrot helyeztem
hogy szerető-tiszteletemet kifejezhessem

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az idő végtelen tengerén

Az idő végtelen tengerén, feltűnt egy vitorla: vászon, remény, s a hajótörött árboc-csonkba kapaszkodva, csak erre várt, hullámokkal viaskodva… …egykoron magányom sós ízű tengerén, hánykolódtam

Teljes bejegyzés »

A 17. tükörkép

Anyai nagyszüleim háza Adorjánházán állt, a Marcal mentén. Gyerekként persze nem gondoltam arra, hogy egyszer majd minden részlete fontossá válik. Akkor egyszerűen a nagymamáék háza

Teljes bejegyzés »

Giuseppe

Giuseppe csak ül. Ül, nézi a vizet, élvezi, ahogy bárka ringatózik a vízen. Nem durván, nem nagy kilengésekkel, csak úgy kedvesen, ahogy a várakozó halászbárkák

Teljes bejegyzés »

Mementó

Ahogy a csepp csobban, és a csend szétrobban, mert lehull a vízatom, és koppan a talapzaton, úgy jajdul fel a tudat, mikor fájón rámutat, hogy

Teljes bejegyzés »

Sárga-barna

Lucskos avarban járda se látszik, egy lány áll zavartan, látom, hogy fázik. Arany haja csillan a fényben, ideje mennem, nem szabad néznem. Zsíros iszapban, kiskutya

Teljes bejegyzés »

Eljött újra

  Itt van az ősz és szebb, mint eddig valaha, Belepi az erdőt cinegék kacaja. Bukfenceznek a levelek, egymást váltják, Kizárt, hogy ezt valaki ne

Teljes bejegyzés »