Betakarózom


BETAKARÓZOM

áttetsző fátyol mögött

suhanó árnyjáték az élet.

nappal kel, éjjel nyugszik:

teremt, lát, érez, átölel a lélek.

lélegzik, él, kitölti lényemet,

s mint finom homokot,

melyet reggelre elfúj a szél,

söpri ki újból és újból

bensőmet a fény.

az est nyugalmát mindig várom,

hív hattyúhang és hófehér álom…

míg csendes mélyét hallgatom,

s lelkem kicsit közelebb húzom éppen,

betakarózom a csillagos éggel.

 

 

 

 

 

Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

2
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. „Áttetsző fátyol mögött
    suhanó árnyjáték az élet.
    Nappal kel, éjjel nyugszik:
    teremt, lát, érez, átölel a lélek.”

    Gyönyörű sorok.

    Szeretettel és tetszéssel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »

Koronazár

Józsi arra ébredt, hogy a szemét égeti a nap. A kocsma bejárata előtt találta magát az árokban, és piszkosul el volt ázva. Majdnem annyira, mint

Teljes bejegyzés »