Mindannyian fénylő lámpások vagyunk.
Az „élet” ajándéka utunkon a batyunk.
S míg csak élünk, az élet értelmét keressük.
Ahányan vagyunk, meg mind másban leljük.
Az élet értelme célunk, amire vágyunk.
Életutunk, amit tán sikerül bejárnunk.
Vágy, egy szikra,mely lelkünkben fellobban:
„Ezt szeretném tenni, erre vágyom jobban”
Hogy különbözünk, el kell azt fogadni.
S hogy változunk. Változnak a vágyaink.
De legfőbb célunk, hogy lámpásunk égjen,
S ne veszítsük el magunkat fényében.
A végállomásra érve sorsunk elfogadjuk.
Bűneink,botlásaink magunk mögött hagyjuk.
Hogy felismerjük, szép volt e világba fényt vinni.
Hogy beismerjük, igen, …volt értelme élni.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
„De legfőbb célunk, hogy lámpásunk égjen,
S ne veszítsük el magunkat fényében.”
Remek gondolat.
Szeretettel: Rita