Szél szárnyán repülnék, mint a gondolat,
Melynek semmi sem szab gátat.
Felhők fölött suhannék, mint a szeretet,
Melynek sehol sincsen párja..
Én volnék az éltető természet,
Mely csupa bőséget áraszt,
A napsugár, a hold, s az ég…
Míg az életet keblébe zárja.
Legfőképp boldogság lennék,
Hogy szebbé tegyem a mákat!
Csak vitetném magam a széllel,
Ússzon mindenki …boldogságban!
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
„Legfőképp boldogság lennék,
Hogy szebbé tegyem a mákat!”
Nagyon szép gondolat, bizony a boldogságra mindenkinek szüksége van.
Szeretettel: Rita