Tűzben edzett üveg
Szenvedek, de nem oktalan.
Fájó szívem, lelkem sikít,
Hogyis lennék én gondtalan?
Bűn keresztje rajtam virít.
Hányszor léptem téves útra,
Karmám könnyed súlya helyett.
Gonosz, leckés, fájó múltam
Nyer, hát szép, új éltem felett.
Vezeklek, s ez így van rendjén,
Oldok, kötök minduntalan,
Voltam már a világ terhén,
A királynő s a hontalan.
Hány körön, hány nemzedéken,
Vánszorogtam én tudatlan,
Nevetve az emberségen,
Játszva, csalva mulattam.
Voltam már gyilkos, áldozat,
Galád, vétkes és ártatlan,
Befogad menny és kárhozat,
Útjaik végig járhattam.
Lassan semmi leszek; Minden.
Átégek, mint kristályüveg,
Nincs több kör, elmegyek innen,
Csak test marad; a vak s süket…
Szabó Kira
Author: Szabó Kira
Szabó Kira vagyok, 2003-ban születtem. Jelenleg klasszikus zenei és művészetközvetítési felsőoktatási intézményekben tanulok. A zene mellett már kiskorom óta foglalkoztatnak a vallások-hitek, a történelem és az irodalom. Versírással általános iskola alsó tagozatában kezdtem foglalkozni, azóta főleg érzelmekkel, társadalmi vagy spirituális témákkal kapcsolatban alkotok. Ezek mellett történelmi fantasy regények írásába kezdtem.