Szárazan, repedezett,
cserepes bőrrel jött felém a lelked.
Szinte összeroppant,
ahogy könnyes szemmel átöleltem.
Úgy szívta magába,
az éltető erőt,
gyógyult, erősödött,
megkapott mindent,
mi szívemből jött.
Hozhatok neked kincset érő követ,
drága bort, virágot,
de igaz ajándék csak az lehet,
ha lelkemből adok…
<img class="x16dsc37" role="presentation" src="data:;base64, ” width=”18″ height=”18″ />
<img class="x16dsc37" role="presentation" src="data:;base64, ” width=”18″ height=”18″ />
<img class="x16dsc37" role="presentation" src="data:;base64, ” width=”18″ height=”18″ />
Az összes reakció:
Ircsi Marsi, Zsuzsa Ulviczki és további 21 ember
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
„igaz ajándék csak az lehet,
ha lelkemből adok…”
Szerintem is.
Szeretettel: Rita