Szeretnélek szeretni

Szeretnélek szeretni,
úgy ahogy még senki,
de egyedül nem megy,
és félek belevágni.
Félek, hogy nem tudlak,
úgy ahogy szeretnéd,
szeretném, ha a múltat,
végleg felednéd.
Tudom nem volt mindig könnyű,
s néha megtört az élet,
de szeretném, ha tudnád,
őszintén szeretlek téged.
Ott szeretnék lenni,
fogva a kezed,
látni álmaid,
még behunyod szemed.
Segíteni lépted,
ha meg is botlanál,
szeretnélek szeretni,
időtlen időkön át.
Kinyújtom most kezem,
úgy indulok feléd,
szeretnélek szeretni,
s léptem oly szelíd.
De kellesz hozzá te is,
hogy lásd és elfogadd,
indulnék feléd,
s elfojtom hangomat.
Vallyon Miklós
Author: Vallyon Miklós

1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »

Koronazár

Józsi arra ébredt, hogy a szemét égeti a nap. A kocsma bejárata előtt találta magát az árokban, és piszkosul el volt ázva. Majdnem annyira, mint

Teljes bejegyzés »