Nyergelj, fordulj…

Nyergelj, fordulj…

Lehet írni kacsákról, libákról
Vagy virágzó cseresznye fákról
Egy idő múlva bele fogsz únni
a jelenből hamar ki fogsz futni
Nem lesz soha saját véleményed
az életed célját hamar elfelejted
Ha belekukkansz a gondok tükrébe
ha netán véleményt mondasz a jövőbe
letilthatnak akár kiátkozhatnak
de a szót elvenni tőled nem tudnak
az igazság mégis valahol kibújhat
Egyszer mindenről el kell számolnod
addig a kimondott szót válladon hordod
Hordod, amíg a hátad be nem szakad
mondd ki a szót, így lehetsz csak szabad
Félelmükben addig fogva tartanak
hogy meddig?- míg meg nem unnak
Nem értik a jövő kihívó tekintetét
nem értik, meddig lehet elmenni
félelmük sokszor csak ebben rejlik
Feltámad a tenger, a népek tengere
a békeharc lesz utolsó fegyvere
Ha éppen vársz egy csillagot
mely számodra hoz egy jóslatot
felhajtás és buja cicoma nélkül
Ha nappalait sosem firtatod
erőt ad hogy megérd a holnapot
S kimond a felgyűlt gondolatot
így az igazság legyen éltető himnuszod

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Némaság grasszál

Hallgat a kölyök, odakinn zápor, ordító fellegek tűntek fel a visszapillantóba, vissza… néztem őt s nézett engem, keresett, megkeresett válaszok, ármánnyal itatott kérdéseket kevert a

Teljes bejegyzés »

Tükörben

Elképzelt vágyálmod ködképét, Legbelső kétséged tépi szét. Önmagad eltűnő rejtekét Feszíti egy eltévedt álomkép. Belső vívódásod oka, Nem más, mint önmagad külső szónoka. Magányod egy

Teljes bejegyzés »

Darabokra (Egy kisfiú emlékére)

Sötét létra árnya fekszik a tornácra kúszik egy árnyék fel a padlásra. Néha megáll vissza-vissza tekint szeretne boldog kisgyermek lenni megint… Akkor volt apja,csodás édesanyja…

Teljes bejegyzés »

Múlt-Jelen-Jövő

   Múlt-Jelen-Jövő     A jelen a múltat a jövőnek büszkén adja át.   A régmúlt csodái a jelenben látják a jövőt.   A jövő

Teljes bejegyzés »