A könny fáradt szememben gyakorta megpihen,
annyi a bánat, a gond és fájó a közöny.
Szeretni és élni lenne jó békességben,
ámde lezárja azt még számtalan vasfüggöny.
Az okokat untalan lehetne sorolni,
a szavak nem segítenek, inkább feldúlnak,
ezért nem is szabad azokkal dobálózni,
a csendben a fájdalmak lassan elcsitulnak.
Felnézek az égre, hisz olyan szép a kékje,
Szemem lehunyom és a nap felé fordítom,
Felszárad a könny, visszatér lelkem békéje,
elindulok, és míg tart az utam folytatom.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
2 Responses
Kedves Rita! Sok erőt, egészséget, lelkesedést, kék eget és napfényt kívánok hozzá. Szeretettel: Zoé
Kedves Zoé!
Nagyon szépen köszönöm és hasonló jókat kívánok!
Szeretettel: Rita