Együtt úszok a fénnyel,
úgy olvadok bele,
szembe jön egy látomás,
s lényed van vele.
Lelked égi dallamát,
fülem búgja tele,
szakad bele a szív,
mit nem vihet vele.
Szertefoszló emlék,
álomszerű kép,
érzéki Illatod felhőjében,
időtlen reménytelenség.
Szakad szét a lélek,
míg csatát vív a szív,
hiába való küzdelem,
boldog tudatlan kis semmiség.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
„Szertefoszló emlék,
álomszerű kép,”
Igen, egyszer így lesz, de sajnos idő kérdése.
Szeretettel: Rita