Március 15. Egy novella, egy videó

Amira Willighagen ifjú énekes előadásával köszöntöm a mai napot. Az írás utáni linkre kattintva hallgathatod.
Március 15. A mesélő pad

Tavasz volt már, barátkozó március.
Egyre többen ültek le hozzám beszélgetni. Akadtak olyan napok, amikor álltak rajtam, amikor átugráltak felettem és volt, amikor ágy voltam. Békét adó, szótlan hallgató.
Azután eljött egy szokatlan hajnal és megállt előttem egy nagy autó. Óriási hengert vettek le róla hosszú, zöld drótkígyóval a derekán, majd néhány fadarabot és pár doboz festéket is hoztak kővé dermedt, hófehér lábaim elé.
– Most mi lesz? – kérdeztem magamban. Amíg ezen tanakodtam, előkerült még két ecset, egy vödör, majd az emberek kinyitották a dobozokat. Mennyei gyanta és festékillat lengett körbe és amikor elkezdték vakargatni a hátam, régi emlékek keltek életre bennem.

Elibém toppant elfeledett ifjúságom, mikor sudár, reményteljes fa gyanánt az erdő sűrűjében nyújtózkodtam a gyógyító fény felé. Vártam, hogy a társak, a tölgyek, fenyők, hársak majd megvédenek az élet veszélyeitől.
Napfényben kivirultunk, szélviharban összebújtunk és az idősebb fák atyáskodva cirógattak minket ágkezeikkel.
Az emlék most visszatért rostjaim közé, ahogyan vakargattak, olajjal ápolgattak. Szinte éreztem a régi levélkezek simítását és végül még egy nagy vödör piros festékkel is feltöltötték öreg ráncaim. Életem legjobb arcpakolását kaptam.
Pár perc múlva kis cölöpöket vertek körém a dús fűbe és mint egy sálat, ráerősítették a zöld drótkígyót, nehogy ragacsos hátamra ráüljenek az emberek.

Lassan, amíg száradtam, elgondolkodtam.
Piros támlámmal, hófehér lábammal, zöld sálammal én voltam a legnagyobb, legszebb nemzeti színű kokárda egész Budapesten.

Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor
Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole 

Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Bőrike

Bőrike Kint, lámpafényben, denevérek cikáznak, s azt cincogják, hogy jaj a bogárvilágnak! S denevérnét, kinek Bőrike a neve, néha még elkapja a természet heve. Ilyenkor

Teljes bejegyzés »

Gyermekeimnek

Ha majd elmegyek, nehogy azt hidd hogy nem látlak, Bárhová mégy, mindíg megtalállak Megsimogatlak, még ha nem is érzed, De épp ezért még a szivemből

Teljes bejegyzés »

Az utolsó rózsa

 A ragadós vér megduzzadt és őrjöngő folyóként árasztotta el a feldúlt szántóföldeket, ahol egymást ölték az emberek. A háború tomboló viharként robbant ki, a katonák

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Tárgyalás

(Bíró=B, Vádlott=V) B: A vád szerint Ön kiverte a felesége fogait, letépte az alsóneműjét és megerőszakolta. V: Ez – úgy ahogy van – hazugság. B:

Teljes bejegyzés »

Bennem élsz Anyukám

Még hallom a lépted álmaim mélyén, még látom a mosolyod pirkadatkor. Nem fogtam elégszer a kezed, Anyám, visszahoznám a múltat számtalanszor. Eltelnek a napok a

Teljes bejegyzés »

Egyedül lépek

Egyedül lépek Nem bántok mást, nem bánt senki, csend ölel át, nem kell félni. Nincs, aki mellettem ébred, nincs titok, így baj se érhet. Nem

Teljes bejegyzés »