Ülök a tornácon és öreg barátom mellém telepszik.
Mozgása lelassult, de szeméből a fény el nem veszik.
Simogatom fejét és fel-fel sóhajtok.
Az idő úgy el szállt kiskutyám…
de te vagy a legjobb mi nekem adatott.
Emlékszem még első találkozásunkra.
Még alig vitt a lábad, de futottál felém botladozva.
Éreztem akkor, hogy sorsunkra pecsét került,
együtt fogjuk tölteni a jövendő időt.
Gondoskodtál róla, hogy napközben se felejtselek,
cipőimbe sorra fognyomodat préselted.
De mindig elszállt haragom,amint hazaérve ,
köszöntél a mancsodat kezembe téve.
Mennyit játszottunk, sétáltunk
erdőben és téren.
Elmondhattam mindent egy árnyékos fa tövében.
Hallgattál és figyeltél mindig szavaimra.
Vigaszt adtál, ha épp nem voltam feldobva.
Mennyi boldog év veled,drága jó ebem.
Köszönöm,hogy vagy és szebbé teszed életem!
Author: Tóth Mónika
Kedves Olvasók! Tóth Mónika vagyok Bács-Kiskun megyéből. Az írás és a versek mindig is fontos szerepet játszottak az életemben, gyerekkorom óta meghatározóak számomra. A versek világában találom meg azt a kifejezési formát, amellyel a legjobban tudom átadni érzéseimet és gondolataimat. Magam is írok verseket, de emellett nagy örömmel mondom fel más költők műveit is versklip formájában. Számomra ez a módja, hogy megosszam a szavakat és az érzelmeket, amelyek mások szívét is megérinthetik. Köszönöm a lehetőséget, hogy része lehetek ennek az alkotói közösségnek, és várom az együttműködést, a közös inspirációt, amely remélem mindannyiunk számára gazdagító lehet.