Könnyű préda

Könnyű préda…

Könnyű préda az emberi élet
mondd,te harcoló katona mi lesz véled?
Hisz alig hagytad ott az iskola padját
frissen hantolt sír lesz mi majd vár rád
A lasszó nyoma még ott lesz a nyakadon
ezzel fogtak be harcolni mint a vadlovakat
Melletted már látható egy tömeges sírhalom
ezt eredményezte egy vérszomjas hatalom
Ez valóság, őszinte vélemény, nem politika
Ki ezen tényeket tagadja az nem ember fia
Csak azt a néhány tiszta, őszinte pillanatot,
mely túléli a dzsungelt, Vagy a sivatagotv
S csupán ezért a fennti pár suta mondatért
melyre a nagyvilágban kevesen figyelnek
Mely egyáltalán soknak szóra sem érdemes
csak az ítészeknek rossz kedvében tettszeleg
Talán a leskelődő rettegés kibontott szárnya
a háttérben álló politikai vagy társadalmi tárca
akár más véleményeket tárolók bugyrában
forrni kezdő indulatok a növekvő forrásában
fenyítő keze lett a végső vélemény kialakításában
Az Úr keze láthatatlanul új mozgásokat indukál
s áthatol rajtunk, és felbukkan a passzív csend
majd láthatóvá és értékeletővé válik az igazság
mely összekulcsolja kezünk, így megszűnik a hívság

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az idő végtelen tengerén

Az idő végtelen tengerén, feltűnt egy vitorla: vászon, remény, s a hajótörött árboc-csonkba kapaszkodva, csak erre várt, hullámokkal viaskodva… …egykoron magányom sós ízű tengerén, hánykolódtam

Teljes bejegyzés »

A 17. tükörkép

Anyai nagyszüleim háza Adorjánházán állt, a Marcal mentén. Gyerekként persze nem gondoltam arra, hogy egyszer majd minden részlete fontossá válik. Akkor egyszerűen a nagymamáék háza

Teljes bejegyzés »

Giuseppe

Giuseppe csak ül. Ül, nézi a vizet, élvezi, ahogy bárka ringatózik a vízen. Nem durván, nem nagy kilengésekkel, csak úgy kedvesen, ahogy a várakozó halászbárkák

Teljes bejegyzés »

Mementó

Ahogy a csepp csobban, és a csend szétrobban, mert lehull a vízatom, és koppan a talapzaton, úgy jajdul fel a tudat, mikor fájón rámutat, hogy

Teljes bejegyzés »

Sárga-barna

Lucskos avarban járda se látszik, egy lány áll zavartan, látom, hogy fázik. Arany haja csillan a fényben, ideje mennem, nem szabad néznem. Zsíros iszapban, kiskutya

Teljes bejegyzés »

Eljött újra

  Itt van az ősz és szebb, mint eddig valaha, Belepi az erdőt cinegék kacaja. Bukfenceznek a levelek, egymást váltják, Kizárt, hogy ezt valaki ne

Teljes bejegyzés »