Lakathoz a kulcs

Szerelem simítja kis szívemet,
ahogyan a szép arcodat nézem,
régen zenélt bennem ilyen érzés,
de még most is csak magamat védem.

A véletlen sodort az utadba,
mintha feléd küldött volna a sors,
mindenki az érzelmet kutatja,
és néha sikerül, ha elég gyors.

Még távolról figyeled a sorsom,
mély sóhaj vagyok vagy csak fuvallat,
de az orkán csak fúj egymás felé,
eltörölnéd minden bánatomat.

A boldogság hív, mely most csak remény,
de csak támasztom félve a pultot,
hamarosan kiderül majd, hogy a
a lakathoz illik-e a kulcsod.

J. Michel Marché
Author: J. Michel Marché

J. Michel Marché az Irodalmi Rádió szerzője. 1965. november 14-én születtem. Két csodás lányom van, mindkettő erőn felül teljesít a munkában, valamint három édes unokám ragyogja be a napjaimat. A versírást 1999-ben kezdtem. Sajnos még dolgoztam, amikor szüleim hirtelen megbetegedtek, és nem egész két év alatt elveszítettem mindkettőjüket. Tavaly óta úgy érzem, hogy ki kell írjam magamból a fájdalmamat, érzéseimet. Több szerzővel közös verses kötetem 2024. márciusában megjelent, a következő májusban fog elkészülni. Önálló verseskötetet szeretnék majd kiadni. Kacérkodok a regényírással is, két kisregény készülőben van, és novellákat is írok. Nagy megtiszteltetés az Irodalmi Rádió alkotóközösségéhez tartozni. Műveim megtalálhatók az amatőr szerzőknek szóló webes felületeken is (facebookon a MÚZSÁK KÖNYVTÁRA, VERSAKADÉMIA, TEHETSÉGES MAGYAR KÖLTŐK FÓRUMA, poet.hu, Holnap Magazin, stb.). Szeretném, ha minél több emberhez eljutnának gondolataim, érzéseim, hiszem, hogy a versek az élményen túl segítenek, tanítanak, elgondolkodtatnak. Kellemes olvasást kívánok! Elérhetőségem: 06 (30) 901-2623 e-mail: dormire65@gmail.com

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A mezőn sétálva

A mezőn sétálva (ViLLaneLLE)   Mezítláb sétálok a harmatgyöngyös fűben, Arcomat a szellő kedvesen simogatja, Talpam elmerül a pitypang bársonyos kelyhében.   Felettem a végtelen

Teljes bejegyzés »

Mélyszegénység

Mélyszegénység   A mélyszegénység sötét fogságában Gyötrődnek sokan szerte a világban. Nem vágynak kincsre, mesés palotára, Csak ételre a család asztalára.   Aprópénzt számolnak reszkető

Teljes bejegyzés »

Búcsú nélkül mentél el

Búcsú nélkül mentél el A viharok vad szeszélye, Földi ruhád nem kímélte. Zabolátlan éles karma, Ronggyá tépte, szétszaggatta. Az ifjú hév, mely úgy hajtott, Megfáradva

Teljes bejegyzés »

Örömmel élni

Örömmel élni Édenkert az életem. A kezemben egy alma mosolyra fakad, Megérint egy csoda, a szelíd öröm a lelkemből ki nem apad. Nincs palotám, kincsem,

Teljes bejegyzés »

Fény és árnyék

Éji árnyak karja átölel, Hívásomra csak a szél felel. Hegyeken repkedő félelem Lök szakadékba reményeket. Testem-lelkem meleg szóra vágy, Körbevon kenyérillatú láng, Lobog, áttáncol az

Teljes bejegyzés »

Délibáb

Pcsolinszky Kitty Délibáb   Lángoló kandallónál vacogva, sőt dermedten ülök. Szendergek, hallgatom, szerintük folyton mindent s mindenkit gyűlölök.   A szégyenek mellett éhezve keltem! És

Teljes bejegyzés »