Szabadon
Ó, Istenem, oltalmazd a népünket,
Részesítsd áldásban a magyar nemzedéket.
Mennyi tudóst, lángelmét szült e föld méhe,
Költők és zenészek tanítanak hű hitre.
Hány hazafi ontotta e hazáért vérét,
Nem félve a haláltól, védte szülőföldjét.
Bátran kiállt a honért, szabadságért küzdve,
Sírhantjukat ápolja az anyaföld keble.
Küldj nekünk fényhozót, a győzedelmes sólymot,
Mit hun királyunk, Attila, jelvényként hordott.
Engedd, hogy a szívünk az ő szemével láthasson,
A felsőbb világokból üzenetet hozzon.
Harcosra van szükség, ki nem fél a sötéttől,
Soha nem riad meg a démoni erőktől.
Bátran söpri félre a hamis szemfényvesztést,
Igazságot feltár, s ránk bízza a döntést.
Mikor eltévelygünk, nem tudva, mit tegyünk,
Lelkünk hívó szavát halljuk, csak azt kövessük.
Egyesítsen minket a hűség erejével,
Töltse meg a fásult szívünk új reményekkel.
Nézzünk farkasszemet az álarcok sorával,
A külcsín nem azonos a lelkünk céljával.
Nem hordhatunk béklyót, félve nem reszkethetünk,
Élve élni, örömet érezni születtünk.
Nem igázhat le népet cselszövés hatalma,
Nyomorba döntve azt, ki előre haladna.
Nem dobhat szennyező sarat senki másokra,
Nem fojtogathat torkot zsarnok szándék ujja.
Jöjj szép sólyom, szólítsd a tavasz Istennőjét,
Gyógyítsa meg ősi honunk elcsigázott népét!
A kikelet édes illata ölelje a szívek szerelmét,
A tiszta lélekmag hozza meg bő termését.
Kalitkába nem zárnak énekes madarat,
Rabságban élve dalolni nem tud, csak hallgat.
A sólyom felhőkig szárnyal, mégis hű társunk,
Magyar földre születtünk, kell a szabadságunk!
Szabadon kell repülni, lelkünk útját járni,
Nehéz időkben is érző emberként élni.
Követni kell elszántan ősi vérünk szavát,
Szeretet növelje országunk virágzását!
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...