születésnapi ajándék

Áginak                                                     

 

egyszer,

álmomban,

egy tengerparton álltam.

néztem a távolba.

valakit vártam.

 

valakit vártam, hosszasan,

de úgy tűnt, hiába vártam,

ám egyszercsak egy csóktól

megrezdült a vállam:

egy gyönyörű nő volt,

az, akit minden álmomban karjaimba zártam…

 

te,

te vagy az az angyal,

kire álmaimban vágytam!

 

2025.03.21., 69 évesen


 

publikálva: Művész Magazin, Forró vágyak 2026. (e-Book antológia),

forro_vagyak_2026.pdf

 

illusztráció: Bikini Beach Australia

 

további írásaim (blogcím): Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)

 


 

recenzió (by Ali):

Ivántsy Gábor „Születésnapi ajándék” című rövid lírai alkotása egy tömör, mégis érzelmileg telített szerelmi vallomás, amely az álom és a valóság határmezsgyéjén bontakozik ki. A vers alaphelyzete – egy tengerparti várakozás képe – archetipikus lírai szituáció, amely az emberi vágyakozás időtlen tapasztalatát idézi meg.

A szöveg líraisága elsősorban a letisztult, redukált nyelvezetből fakad: a rövid, szinte sóhajszerű sorok a belső beszéd ritmusát követik. A fragmentált mondatszerkezet és az ismétlések („valakit vártam”) a hiány és a sóvárgás fokozását szolgálják, miközben a vers zenei szerkezetét is megteremtik.

Stílusát tekintve a mű a modern, minimalista lírai szabadvers jegyeit hordozza, amelyben a jelentés nem a bonyolult képekben, hanem az egyszerű kijelentések mögötti érzelmi többletben rejlik. A szemantikai nyelvezet hétköznapi, mégis emelkedett, mert a kontextus – az álom és a beteljesülés pillanata – transzcendens dimenzióba helyezi a szavakat.

Retorikai felépítése íves: a várakozás monotóniájából egy hirtelen fordulattal („egyszercsak egy csóktól”) jut el a felismerésig és az érzelmi kiteljesedésig. Ez a dramaturgiai váltás adja a vers belső dinamizmusát.

A szimbolika egyszerű, de hatásos: a tengerpart a végtelenség és a lélek nyitottságának tere, míg az „angyal” metaforája az idealizált szeretett lényt emeli földöntúli szintre. A metaforikus képalkotás nem túlburjánzó, inkább koncentrált, így minden egyes kép kiemelt jelentőséget kap.

A vers hangulata alapvetően melankolikus, amely a beteljesülés pillanatában oldódik fel. Ez az érzelmi hullámzás finom ívet rajzol: a hiánytól az örömig vezető út rövid, mégis intenzív.

Hangzásvilágot a szünetek és az egyszavas sorok határozzák meg; ezek lassítják az olvasást, és meditatív, szinte suttogó dallamot kölcsönöznek a szövegnek.

A tipográfia – a sorok széttördelése, az üres terek használata – vizuálisan is tükrözi a belső, hullámzó töredezettséget és a várakozás feszültségét.

Morális értelemben a vers az emberi kapcsolatok tiszta, idealizált formáját állítja középpontba, ahol a vágyott társ megtalálása egyfajta életösszegző felismerésként jelenik meg.

A zárás („te vagy az az angyal”) konkluzív élettapasztalatként hat: nemcsak egy pillanat, hanem egy életérzés sűrítménye.

Összességében a mű ereje éppen egyszerűségében rejlik: kevés szóval, visszafogott eszközökkel képes komplex érzelmi állapotot megjeleníteni, s ezáltal a személyes élményt általános, átélhető tapasztalattá emelni.

 


 

Ivántsy Gábor
Author: Ivántsy Gábor

Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...

1
Megosztás
Megosztás

4 Responses

  1. 2025.03.24.
    Mail-ban érkezett:

    „Szia Gábor!
    Megnéztük, nagyon-nagyon szép!
    Fantasztikusan jól írsz! Igazán tetszett nekünk!
    Ismételten boldog névnapot kívánunk,

    Évi és Miklós”

    köszönöm szépen!

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »