A nyuszik húsvétja
Tündérország legszebb helyén
A kerek erdő leg-közepén,
Annak is a tisztás részén,
Ami szélén tölgy áll büszkén,
Indul egy út a mezőre,
Ahol a fű nagyon zsenge.
A zöld pázsit rejtekében,
Gyermekláncfű özönében,
Egy földbucka üregében,
Nyúlcsalád él békességben,
A szép otthona melegében.
Kató és a párja Frici,
S gyerekből egy alomnyi,
Pihe-puha pöttöm nyuszi.
Pisti, Jani, Lóri, Árpi,
Mindegyikük álomszuszi.
Ha nem bírnak már aludni,
Mindegyikük szeleburdi.
Nem ül nyugton a négy nyúlni,
Elkezdenek gyorsan futni,
A szél nyomát utolérni.
Az anyjuk már alig győzi
A figyelmüket elterelni,
A négy ifjút megfékezni.
Mindegyiket leülteti
Egy szép mesét meghallgatni.
Mesél nekik a húsvétról,
Az ünnepi hagyományról.
Festett, hímes tojásokról,
Süteményről, főtt sonkáról,
A harangok kongásáról.
Száját tátja a sok nyuszi,
- De jó volna ünnepelni!
A vázákba barkát tenni,
Szép ruhába felöltözni,
A lányokat meglocsolni
Gondol egyet a négy gyerek,
Összedugják a fejüket.
Tanácskoznak, majd döntenek,
Búcsú nélkül illa-berek,
A húsvétért el is mennek.
Fürge lábbal mennek-mennek,
Elfáradva megpihennek.
Gyomruk kordul. Oly éhesek!
Enni kitől kérhetnének?
Szomorúak a kis nyuszik,
A nap is már mindjárt nyugszik.
Az ágyukban most ki alszik?
Hol vannak a nyuszi puszik,
A mókázó „csapd le csacsik”?
Felzokognak a testvérek,
Meghallják a jó tündérek.
Tündérhintón ott teremnek,
Meleg kuckót készítenek,
Meg ne fázzon a sok gyerek.
Mindegyiket hazaviszik,
A puha ágyba beleteszik.
Holnap, mikor hajnalodik,
S a nap fénye megjelenik,
A szív csakis örvendezik.
A tündérek segédkeznek,
A húsvétra készülődnek.
A fűzfáról barkát szednek.
Zöld lóherét gyűjtögetnek,
Virágokból csokrot kötnek.
A fácánt is felkeresik,
Adjon tojást: szépen kérik.
A tündérek színre festik,
Csipkével is feldíszítik,
Kosarakba beleteszik.
Meghívják a madarakat,
Hogy vidáman daloljanak.
Üzennek a pillangóknak,
Tücsköknek és bogaraknak,
Jöjjenek és táncoljanak.
Nem felejtik el az őzet,
S az állati vendégeket.
Megmozgatnak minden követ,
Mulatozni bárki jöhet,
Így őrzik a békességet.
A kívánság megadatott,
Minden tündér, állat adott
A nyusziknak ajándékot.
Most már tudják: de jó dolog,
Ünnepelni a húsvétot.
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...
