Pillangó

Bábjából félénken előbújt tünemény

Kedves lelkét kitárva száll felém.

Árnyak sűrű ködéből előmerészkedik,

Ujjam ringató hegyén megtelepszik.

 

Eldobott, törékeny angyali szökevény

Szívemben máglyaként lobbant reményt.

Szerető fénye áthatja szigetemet,

S éget el bennragadt töviseket.

 

A csodaszép pillangót hozzám emelve

Látom az apró harmat-könnyeket.

Féltő szememmel gyöngéden simogatom,

Fázó lelkét csókkal takargatom.

 

Íriszem pásztázza mindenszínű szárnyát,

Nyugodtzöldet, hidegkéket, sárgát.

Egész testén ragyog a piros szenvedély

Szomorúan békés gyászfeketén.

 

Röppenj a mellkasomra, hadd öleljelek!

Dicsérő szavakkal megfestelek.

Csendes állóvízként, tajtékzó hullámként,

Ahogy téged látlak, pont olyanként.

 

Fúrd szép fejed a nyakamba, elrejtelek!

Féllek, szeretlek, ellöklek, védlek.

Fájó múlt bánatának maró savától,

Jövőnek még ködös fullánkjától.

 

Végül tovaszállsz, hát egyedül hagysz engem.

Egyre távolodsz, fakó festményem.

Tétova hangjegyekkel lerajzoltalak,

Könnyekkel magamba elhantollak.

 

Mégis, a szívemben gyúlt máglya-reménnyel

Temetem csillogó emléked

És halványuló mosolyom mond beszédet

Gyönyörű szivárvány-hamvad felett.

 

Újra magányos árnyakba bábozódom.

S mióta megismertelek, tudom,

Hogyha fáradt szemem a föld alá hunyom,

Örökké pillangóval álmodom.

Somodi Gergely András
Author: Somodi Gergely András

Somodi Gergő vagyok, 1998-as évjáratú, a fővárosban születtem és élek ma is. Mindig is éreztem magamban indíttatást az alkotásra, de csak nagyjából két éve kezdtem el verseket fabrikálni először csak a saját magam szórakoztatására, illetőleg terápiás célzattal. Viszont egy saját verseskötet ötlete is felmerült bennem, amelyet szeretnék majd megjelentetni. Ehhez jó felületnek tartom az Irodalmi Rádió oldalát, mert szeretnék fejlődni, visszajelzéseket gyűjteni a többi alkotótól, illetve, mert ezáltal kipróbálhatom magam (és a műveim) egy nagyobb színpadon, ami akár egy hosszú szenvedélybetegség korai stádiumú tüneteként is értelmezhető. Az alkotói felfogásom a nyitottságra épül, mert úgy gondolom, hogy jót írni csak tabuk nélkül lehet. Eddigi egyetlen publikált művem az Irodalmi Rádió gondozásában jelent meg: Bennem maradt: Szerelmemnek Bálint-napra, 2025

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

A Nyár követelte

Szerelmet követelt a Nyár magának. A világot bejárva, tombolva kereste. Térdre hullva adta az ember lányát urának, s a Nyár ölelő karjai között porrá égette.

Teljes bejegyzés »

A kopasz birka

* Volt is meg nem is, jobbra is meg balra is, egy bokor alól csendes hüppögés, szipákolás, sírás hallatszott. Késő őszre járt az idő, hűvös

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Lustaság

Rózsa Iván: Lustaság „Jeder normaler Mensch ist faul!” – szokta mondogatni Arnold Meier, német barátunk. Vagyis: „Minden normális ember lusta!” Én sem vagyok rest olykor

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Öröm

Rózsa Iván: Öröm (öt haiku) örömöd leled asszonyban, művészetben – meg minden másban minden kis növény fény felé tör, fényt remél – örömben fürdik ki

Teljes bejegyzés »