Erdő felett szállva
A büszke gyöngybagoly
Röptében meglátta
A kis tavat, ahol
Menedékre lelhetett,
Halat, s lelket ehetett.
Fogyasztaná a lakomát,
Nem tudván, hogy a tavat
Már rég nem lakja más,
Csupán zöld hullaszag.
Füstként áll felette, dermesztő
Partján korhadt lélekvesztő.
A Szeretettől távol,
Angyalok széke alatt
Fojtó mámoráról
Szürke balladákat
Zúg a fülledt nyári szellő:
Hangja nyirkos és perzselő.
A bagoly szép szemét
Bokrokba meresztve
Bámult egy nőszemélyt:
Benned magát lelte.
Megjelentél, s futótűzként
Csempésztél a partra Napfényt.
Kelj át a csónakkal
A hideg, zord tavon
És néma szavakkal
Szomorú ajkadon
Úsztasd kedves magányod,
Minek párja a sajátom.
Sodródsz csak ültödben,
A víz most felmordul.
Evezel tükrében,
S mérge már halványul.
Haladj át rajtam halk, gyöngéd csobbanással,
Lelkem ringató szótlan simogatással.
Csicseregve, kacagva
Fekszel már a túlparton,
Bánatodat takarva
Könnyeimmel szoknyádon.
Virágos rétre vidd el cseppnyi szívemet,
Ahová én tudom, soha nem mehetek.
Author: Somodi Gergely András
Somodi Gergő vagyok, 1998-as évjáratú, a fővárosban születtem és élek ma is. Mindig is éreztem magamban indíttatást az alkotásra, de csak nagyjából két éve kezdtem el verseket fabrikálni először csak a saját magam szórakoztatására, illetőleg terápiás célzattal. Viszont egy saját verseskötet ötlete is felmerült bennem, amelyet szeretnék majd megjelentetni. Ehhez jó felületnek tartom az Irodalmi Rádió oldalát, mert szeretnék fejlődni, visszajelzéseket gyűjteni a többi alkotótól, illetve, mert ezáltal kipróbálhatom magam (és a műveim) egy nagyobb színpadon, ami akár egy hosszú szenvedélybetegség korai stádiumú tüneteként is értelmezhető. Az alkotói felfogásom a nyitottságra épül, mert úgy gondolom, hogy jót írni csak tabuk nélkül lehet. Eddigi egyetlen publikált művem az Irodalmi Rádió gondozásában jelent meg: Bennem maradt: Szerelmemnek Bálint-napra, 2025
