A kósza szél
Ó, kósza szél, pajkos tündérek lágy lehelete,
Kapaszkodj a hajamba, szelíden borzold össze!
Érintsd meg az arcom, simogasd bájjal, kedvesen,
Ajkamon érzéki csókod melege érezzen!
Hajolj közel hozzám, halk szerenádot dúdolva,
Hadd járjon át a mámor, lelkemig hatolva!
Nem mozdulok, alig lélegzem, szemem behunyom,
Ölelésedben megbújva lassan ringatózom.
Fuvallatod játéka végigjárja a testem,
Cirógató becézésed édeni érzelem.
Bizseregve ernyedek el, átadva magamat,
A csendesség visszhangozza szívdobogásomat.
Selymesség hatja át az őszinte szerénységed,
Emlékeket idéző, szerető érintésed.
Érzem, lassan menned kell, csak egy pillanat voltál,
De szívemben őrzöm a csodát, mit nekem adtál.
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...