Csak hála kell
Kesergünk az élet pofonján, mert elromlott az autónk.
De mit adna cserébe a gyaloglásért, akinek lába nincs?
Teher a sok munka, fáradtak a karjaink, bússá váltunk.
De mit adna cserébe, ki munkára vágyik, ám keze nincs?
Ha felbukunk egy kőbe, haragszunk, mert nem néztünk a földre.
De mit adna cserébe a vak, kinek látása régen nincs?
Fáj, hogy szűk az anyagi keret, s nem jutunk sosem előre.
De mit adna cserébe, ki szemetet túr, kenyere nincs?
Bosszant a magasra nőtt rezsi és a sok fizetnivaló.
De mit adna cserébe, kit utcán lel az éj, otthona nincs?
Fáraszt a kavargó tömeg és a rengeteg tennivaló.
De mit adna cserébe, kinek a család álom, társa nincs?
Nem látjuk magunkat szépnek és nem szeretjük a testünket.
De mit adna cserébe, kit a kór sorvaszt, egészsége nincs?
Rohanva éljük a létünk, nem látva a szépségeket.
De mit adna cserébe, kinek élte lejárt, ideje nincs?
Álljunk meg egy lélegzetvételre, s nyissuk meg szívünket!
Hagyjuk beszélni a lelkünk, csendesítsük le az elménket!
Minek siránkozva reményt veszteni, hisz gazdagok vagyunk!
Csak érezni kell és hittel szeretni tápláló fénymagunk!
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...