A vörös cica
Jaj, te rozsdás kelta cica,
Bundád, mint a tömött vatta.
Beletúrok, pihe-puha,
Mint párnának pehely tolla.
Ugrándozol, fickándozol,
A lábamra a vállamról.
Nem figyellek, de nem tűröd,
Belém vájod éles körmöd.
Simogatlak, becézgetlek,
Szeretettel ölbe veszlek.
Hozzám nyomod nedves orrod,
Kényeztetlek, jó a sorsod.
Nem szeretsz te egerészni,
Csak a boltig elkísérni.
Leülsz, megvársz az ajtóban,
Nyávogsz: – Mi van a szatyrodban?
Szaladsz haza gyors iramban,
Húst keresel tányérodban.
Szemed hamis smaragdzöldje,
Mint mágusnak tekintete.
Egy tálkában friss tej lötyög,
Nem vonz téged tejes köcsög.
Király lettél, csak húst eszel,
Másra büszkén rá sem nézel.
Jól laktál már, gyomrod tele,
Vígan mászol az ölembe.
Az arcomhoz nyomod orrod,
A kezemet megpuszilod.
Jaj, de jó a cica-puszi,
A gazdának eszét veszi.
Dorombolsz és oly jó kedvvel,
Megigézel a szemeddel.
Tudom jól, hogy nagyon szeretsz,
Otthonomban társam lehetsz.
Örök lesz a barátságunk,
Soha többé el nem válunk.
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...
2 Responses
„Dorombolsz és oly jó kedvvel,
Megigézel a szemeddel.”
Állítólag nagyon jó hatással van az emberekre a cicák dorombolása, viszont az örökké nem jön össze, mert rövidebb az életük, mint az emberé. Én magam már nem egy cicám sirattam el.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita. Igen, a cicák nagy gyógyítók. Én ennek a cicának az életemet köszönetemet. Egész nap a nyomomban volt és sírt. Az esti órákban mondtam a férjemnek, hogy menjünk be az ügyeletre, mert reggel óta kicsit gyengének érzem magam. Nem voltam se lázas, s különösebb rosszullét vagy fajdalom sem gyötört. De nem tartottam ok nélkülinek a cica viselkedését. Egy óra múlva a műtőben voltam vakbélgyulladás miatt. A cica megmentette az életem, de ő pár nap múlva meghalt. Őrökké hálás leszek neki érte. Adott számomra egy új lehetőséget. Szeretettel; Gyöngyi