Föléd hajolva, szemedbe nézve,
Szemed fénylő csillagát kutatva, keresve
Riadt szembogarad mélyén,
akár tűzhányók tátongó krátereinek néma sikolya,
Elvetélt titkos pillantások
sora,
A kölcsönös meg nem értés pokla
fogad.
Lényét talány lengi át, alakját homály borítja,
Arcát csak takarva, álarc mögé rejtve, mutatja,
Száján ott virít a hiányzó számonkérések
Gúnyos vigyora.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
3 Responses
„A kölcsönös meg nem értés pokla
fogad.”
Szomorú, ám sajnos gyakori a kölcsönös meg nem értés az emberek, de akárcsak a párok között is.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita !
Köszönöm, hogy elolvasta versemet, és köszönöm a hozzászólását, meyben írtakkal tökéletesen egyetértek.
Szeretettel
Izsó Antal
Szívesen.
Rita