Maradj velem

Maradj velem míg megírom a cetlim,

hogy megértsd azt, nekem nincs semmim.

Egy cetlire írom le minden bánatom,

elolvasni nem fogod, azt várhatod!

 

Maradj velem, hogy meg tudd a történetem,

és azt is, hogy párszor az úton elvéreztem.

Nem egy cetlit gyűrtem már össze, idegből,

és sokan loptak, a féltve őrzött „kincsemből”!

 

Maradj velem, nekem nincs más vágyam,

ringasson el a hangod, mint egy lágy dallam.

Cetlire írom le, mert kimondani félek,

ha nem láthatlak, nélküled semmit sem érek!

 

Maradj velem és neked adok mindent,

sok mindenem nincs, de tiéd lehet szívem!

Cetlin nyújtom át, hozzá a kulcsokat,

ha vigyázol rá, rendbe hozza a károkat!

 

Maradj velem, míg véget nem ér az élet,

hadd fogjam a kezed, s légy te nekem a végzet!

Cetliken majd megírom még azt is, hogy szeretlek,

és nagy betűkkel írom rá, hogy te vagy a Szerelmem!

 

 

 

 

 

Benyó Attila
Author: Benyó Attila

Benyó Attila vagyok amatőr vers író. Árnyai Attila versei álnévvel megtaláltok a facebook-on! Sokat tanultam eddig is és ezután is igyekszem tanulni az csapattól és persze más vers íróktól is! Igyekszem fejlődni. Hobbinak indult a vers írása számomra de mára kicsit több lett ez mint hobbi. A kerékpározás mellett az olvasás amivel kikapcsolódom!

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »