Volt idő, talán hosszú is, hogy kíváncsi voltam,
és mindent, ami csak gyanús volt, kikutakodtam.
Majd szembesítettem a másikat a bűnével,
hazugságával, álságos, mocskos tetteivel.
Ma már nem teszem, talán bölcsebb lettem, azt hiszem.
Hisz ki vagyok én, hogy bárki felett ítélkezzem?
A cselekedeteit megérteni se fontos,
csupán az, hogy velem, avagy mással legyen boldog.
Nem önző, inkább elnéző az igaz szeretet,
elfogadja, hogy a másik majdan mást kedvelhet.
Nem hiszi, oly fontos, hogy nem is nélkülözhető,
hibákat, bűnöket megbocsátó és feledő.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.