A híd felett
a nap szikrázva szórja lángját,
megbotlik benne férficipők lábnyoma.
A hídon át
dobognak sietős lépések,
mellettük elmarad padok egész sora.
A hídon is
csacsognak pergő nyelvű nénik,
villan csipkekendő, másiknak gyöngysora.
A híd alatt
hol egykor sok-sok lakat zörgött,
a Szajna titkokról fecsegve fut tova.
Híd lábánál
fordul az út, közel van már a
kávéház, s egy nő titkos-furcsa fintora:
Órájára
vetődik pillantása, fejét
megcsóválja, a férfi erre ér oda.
A hídon még
úgy volt, hogy minden rendben, de a
késés nem volt tervben, s ez a harag oka.
Kávéjába
kortyol, kiürült tányérjából
potyázó verebeknek morzsát vet oda.
Százezer szó
pereg le francia nyelven,
édes is, bús is, s megtörténik a csoda:
Szavaitól
már jobbra is fordul a kedve,
felragyog régről ismert kedves mosolya.
A hídon túl
megtelepszik újra a béke,
angyala már megelégedve száll tova.
A hídon túl
hallatszik még a Szajna, habja
mintha csak mosná a partot, új titkot vés oda.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.