Nem játék az életem
Hidd el nekem, hogy szeretlek,
De a labdád nem lehetek.
Kit a téren pattogtatsz,
Hálót vele célozgatsz,
Nem lehetek céltábla sem,
A nyilaid el nem nyelem.
Bumeráng sem leszek soha,
Ki eldobva repül vissza.
Lényem nem egy játék baba,
Kit betesznek kirakatba.
A plüssmackó szerep sem kell,
Mit díványra díszként teszel.
Búgócsigaként sem pörgök,
Bohócnak én nem öltözök.
A korcsolyád? No, azt nem!
Jégen nem csúszhat léptem.
Kerüljük el a bújócskát,
és a fejvesztett fogócskát!
S ne tépjünk le virágokat,
Ne sorvasszunk szép szirmokat!
Ha vágyad a társasjáték,
Kockád lennék, várt emelnénk.
Én lennék a víznek tükre,
S mosolyod látnád benne.
Talpad alatt finom homok,
Jártadban hozzád simulok.
Nyíló rózsa a kertedben,
Cseresznyefa a ligetben.
Szél, mely lágyan megsimogat,
Ajkadra lehel csókokat.
Pillangó, mely áldást hozhat,
Szebbé téve holnapodat.
Kismadár, mely neked dalol,
Énekével szívedhez szól.
Őszinte a szeretetem,
Feléd nyújtom társként kezem.
Fogadd el, hogy boldog legyél,
Lépéseket hittel tegyél.
Hidd el, hogy a mi szerelmünk,
Gyönggyel megírt imakönyvünk.
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...
2 Responses
„Kismadár, mely neked dalol,
Énekével szívedhez szól.
Őszinte a szeretetem,
Feléd nyújtom társként kezem.”
Nagyon szép sorok. Igen, bármit nem szabad eltűrni, elviselni, az emberhez illő méltóságot mindenkinek meg kell adni.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita. Köszönöm szépen a kedves szavakat. Szeretettel; Gyöngyi