Kidudorodott már
Halántékomon az ér.
Mint rohanó csermely,
Úgy lüktet benne a vér.
Idegek feszülnek,
Majdnem, hogy szétpattannak.
Fáradnak tagjaim,
Egyre csak zsibbadtabbak.
Mint vad, ha prédát lát,
Az agyam rá fókuszál.
Minden képzeletem
Ö össze-vissza kuszál.
Világ összes percét
Én csak vele tölteném.
Az ér, ahogy patakra lel,
Eggyé válnánk, ő meg én.
Csak a tekintete,
Semmi más nem érdekel.
Az ajtót figyelem.
Siess! Mikor érkezel?
Oly elernyedt testem,
Emészti a szerelem.
Úgy érzem, nélküled
Lelkemet kilehelem.
Author: Wágner Judit
Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

Egy válasz
„Oly elernyedt testem,
Emészti a szerelem.
Úgy érzem, nélküled
Lelkemet kilehelem.”
Ismerős az érzés.
Szeretettel: Rita