Virág lennék

Leküzdeném gátlásaim,

Átugranám,

Mint a gyermek a pocsolyát.

Oly magasan tornyosul az

Az ég felé,

Lentről látom a mosolyát.

 

Ki tudja már, honnan hoztam,

Ki rakta rám.

Púposodik a hátamon.

Nehéz teher, megroskadok,

Összeesem.

Gyere! Szívesen átadom.

 

Miért vagyok ily szemérmes?

Ilyen csendes?

Véleményem bennem reked.

Nem szeretek megütközni,

Visszalépek.

Nem mondok igent, se nemet.

 

Virág lennék. Igen, virág.

Kertnek, parknak,

A ligetnek dísze lennék.

Piros ruhám felölteném.

Méla csendben

Hangtalanul díszelegnék.

 

 

Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Virág lennék. Igen, virág.
    Kertnek, parknak,
    A ligetnek dísze lennék.”

    Szép gondolatok. Én pedig pacsirta egy virágzó ágon, mely mindenkinek dalol, mely látható, de meg nem fogható, mert nem akar rab madár lenni.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mint utolsó fahasáb

Mint utolsó fahasáb a tűzhelyen, Úgy lángolt utoljára a nyár bennem. Október parazsát felszította a nap, És tüzet fújt rá a élénk déli áramlat.  

Teljes bejegyzés »

Nyári este

Forró nyári napon mikor az ember még saját bőrét is levenné én csak az estét vártam. Na nem azért mert az éjszakai élet vonzott vagy

Teljes bejegyzés »

Állomások,fránya vonatok

Állomások,fránya vonatok szerintem mindenki járt már úgy az előbbin, hogy az utóbbiról lemaradt. Most én is így jártam. Hiába minden igyekezet lótás futás, ment el

Teljes bejegyzés »

Hangzatos sorok

Életek és harcok, Villámok és fagyok, Csillámló csillagok, Szeretlek csillagom.   Világom bonyolult, Világunk, komor úr. Eltévelyedések, Elmék, repedések.   Vicces egy kacifánt, Tépek egy

Teljes bejegyzés »

A csend élete

A csend élete   Időtlenné válik a pillanat, mikor az éjben eltűnik minden földi zaj, és csak téged hallgatlak.   A csendben fénylik arcod, mint

Teljes bejegyzés »

Egyensúly

Egyensúly Fény nem ragyoghat, ha nincs mögötte árnyék, A nappal létéhez kell a sötét játék. A tengeren sem lenne dagály vagy apadna csendben, Mindennek helye

Teljes bejegyzés »