Mivégre köszöntsem a kelő hajnalt?
Ha a nap végén az alkonyat úgy is
A nappal vérét veszi
S a kiontott vérrel az eget bíborvörösre festi?
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
Egy válasz
„Mivégre köszöntsem a kelő hajnalt?”
Nagyon szeretem a halnalt, ha nem takarják felhők az eget, mindig meglátom az ablakomból a felkelő Napot. Kell tudni élni az adott pillanatnak! Nem gondolok az alkonyatra, amikor ragyog rám a Nap.
Szeretettel: Rita