Sorsom koldusa

Pocsolya ízű bort iszom,
fölöttem csillagok hada zokog,
s még hidak alatt alhatom,
sajgó sorsom korholom.
Koldusbotra jutok én is,
s ölelem majd körbe a napot,
barátaim hitvány szószegők,
kopjafám is magam hordhatom.
De akasztófák árnyékában,
virág nyílik, árasztja el a kikelet,
haláltusát sóhajt a fagy,
úgy űzi el a telet.
Még emelem a szemem az égre,
s arcomon könnycsepp pereg,
legyek hát mártírja a sorsnak,
hogy bűnöm lett a szeretet.
Vallyon Miklós
Author: Vallyon Miklós

1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Még emelem a szemem az égre,
    s arcomon könnycsepp pereg,
    legyek hát mártírja a sorsnak,
    hogy bűnöm lett a szeretet.”

    A szeretet nem bűn, hanem a létező legszebb emberi érzés.

    Tetszéssel és szeretettel: Rita

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


CICUSKÁMHOZ ( munkaváltozat ) Ezüstszürke bársony bundád fogta meg először szívem hatalmas két gombszemedbe később engedtél csak néznem azt hiszem hogy megsejtetted nem döntöttem még

Teljes bejegyzés »

A város csendje

Kanizsa belvárosában járok. Üresek az úton a sávok: a hangos autók távol, nincs semmi az utca zajából. A madárcsicsergést hallgatom. Gyorsan elteszem a mobilom. Hívogat

Teljes bejegyzés »

Magyarnak lenni

   Magyarnak lenni   A magyar ember a  magyar hazát szívében őrzi.   Ez a te egyetlen drága hazád! Szép Magyarország.   Csak egy hű

Teljes bejegyzés »