Családfa

Családfa

Mindenki a maga módján igyekszik szeretni
Időnként mégis olyan nehéz egymást elviselni
Pedig tényleg egyek vagyunk
Úgy, hogy közben szétágazunk.
Jönnek az új sarjak, és ez olyan jó
Egyre szebb és nagyobb
Aki rajta van, az odavaló
Sokszor van, hogy mást akarunk
Elfogadni nehéz, de ideje megtanulnunk.
Attol még a mindenem vagy
Csak az én ágam másfelé hajt.
Gondozzuk és locsoljuk
Óvjuk széltől, béltől
Gondoljunk mindig arra
Hogy lesz majd rajta
Sok,sok kicsi baba
Borbély Laura Mária
Author: Borbély Laura Mária

Borbély Laura vagyok. Erdélyben születtem, jelenleg Gyömrőn élek a családommal. Nevelőszülőként dolgozom. Írogatni viccből kezdtem, ami lassacskán a hobbimmá nőtte ki magát. Szeretem hallatni a hangom, ennek eszközéül választottam a „költészetet”, mert úgy érzem a verseken keresztül tudom a legjobban kifejezni magam. Ezek néha megosztóak, de engem nem zavar, sőt kifejezetten szeretem.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


…Ahol az ég

E nyugalomban… még a testünk lüktet,  Ahogy szívdobbanásunk .. megtört csöndben. Úgy, mintha csak a mindenség zenélne. Eggyé váltunk a mindenható éggel.    Értelmet nyert

Teljes bejegyzés »

Tanka versek

Tanka versek   Tavasz   Éled a tavasz, Ruháját a nap szőtte. Hajában virág. Az üde, színes világ Szívem gyönyörűsége.   A folyó   A

Teljes bejegyzés »

Sirály, Vércse, Ökörszem

a komoly, a komor és a bohó… három madár, három hangulat SIRÁLY Kiáltozó vijjogás, szél-áramlás szárnyalás. Szirt fokáról lendülés, nyílsebes, gyors merülés. Kitárt szárnyú lebegés,

Teljes bejegyzés »

Húsvéti bárányunk

Jézus buzgó imát mondott, elfeledtünk bút, bajt, gondot. Keze sok-sok áldást osztott. Boldog szívünk hálát mormolt. Jézus híven várta sorsát, nem törődve, mi lesz odaát.

Teljes bejegyzés »
Versek
Gyurkó Mónika

A körtefa

A körtefa Ahogy itt állok,  ezen a deres téli hajnalon, eszembe jut,  hogy milyen is voltam egykoron. Eszembe jut,  hogy minden egyes tavaszon, lombkoronám virágba

Teljes bejegyzés »

Az éjszaka lángja

Az éjszaka lángja   Lehullt a ruha, némán, halkan, Mint hólepel az őszi parkban. Az éj figyelt – mély, mozdulatlan, S a mécses lángja táncot

Teljes bejegyzés »