A Föld forog még, de úgy érzem hiába
Míg egyre több kéz fegyvert tart háborút kiáltva.
A Föld forog tovább, de mi fogjuk megölni,
És otthontalan árvaként örökre elenyészni.
Most még forog, de már haldoklik és szenved,
Az sem számít mennyire szeretted,
És ha már késő megmenteni a világot,
Ébredj majd rá, hogy a saját sírodat te ásod!
Az esti csöndben még minden olyan békés,
Olyan mint egy kedves, simogató érzés,
De ablakom kinyitva beömlik a végzet,
Csakúgy, mint egy rém, egy ijesztő kisértet.
Majd ha nincs már kinyilni akaró, ártatlan virág,
A jövő csak ölelés nélküli száraz pusztaság.
A Föld forog tovább, de talán már nem is kéne,
Ha nem tudjuk mi a fontosabb: háború vagy béke.
Vajon mi lenne jobb, hogy tovább igy forogjon?
Vagy a mélyen tátongó seb tovább már ne fájjon?
Csak rajtunk múlik, mert az menti meg az embert,
Ha végleg leteszi azt az átkozott fegyvert!
Ha felszabadult kézzel megtanul ölelni,
És kimondja azt, hogy szeretni, szereteni, szeretni…
Author: Berecz Devlin Éva
1960-ban születtem Egerben. Ott végeztem el tanulmányaimat is és 1997-ban az egri tanárképző főiskolán megszereztem a diplomám mint történelem szakos tanár és népművelő. Néhány év múlva a nyíregyházi főiskolán elvégeztem a könyvtár szakot is, majd könyvtárosként dolgoztam azon a főiskolán, ahol a tanári diplomát szereztem meg korábban. 1997-ben az USA-ba kerültem és óvodapedagógusként kezdtem el dolgozni és dolgozom mind a mai napig. Mindig érdekelt az irodalom, szerettem a verseket, Már fiatalon is megpróbálkoztam versírással, de önbizalomhiányból fakadóan ezeket nem osztottam meg senkivel és a szemétkosárban végezték. Az államokba kerülve 2001 után rendszeresen újságcikkeket írtam az amerikai Magyar Népszavába, magyarul. Ezek a kinti magyarok életéről szóltak, de a tragikus szeptember 11-i események után főképpen arról, hogyan éltük meg a történteket, mi amerikai magyarok. Néhány évvel ezelőtt kezdtem meseírással foglalkozni, hiszen kicsi gyermekek között élve és dolgozva, naponta rögtönöztem meséket. Nagyon sok olyan mesekönyv került a kezembe, amik- bár szépen voltak illusztrálva, de unalmasak, semmitmondóak voltak, sok esetben kifejezetten károsnak tartottam őket. Tagadhatatlan, hogy a mai gyermektársadalom már teljesen más, mint az én generációm. Nem az Anderseni meséken nőttek föl, és bár ezeket a klasszikus meséket is életben kell tartani, de ma már az igények teljesen mások. A legnagyobb hiba pedig az,...
Egy válasz
Nagyon tetszett!