Hol vagy Isten, mert folyton kereslek.
Nem tudom, hogy gyűlöljek, vagy szeressek,
Talán benne vagy egy kőben vagy egy szál virágban,
Vagy csak az elkerülhetetlen elmúlásban?
Talán benne vagy egy kedves simogatásban,
Egy gügyögő gyermeki kacagásban,
Talán egy könnycsepp vagy, talán egy sóhaj
Talán egy álmosító, régi altatódal.
Kereslek a csöndben, fülsiketítő zajban
A görcsös fájdalomban, fáradt esti homályban,
Kereslek egy fűszálban, ragyogó szivárványban
Kereslek egy gyermek ártatlan mosolyában.
Kereslek a fényesen vakító napsütésben
Az áthatolhatatlan koromsötétben
Kereslek a nyárban, a csikorgó hideg télben,
A langyos tavaszban és a hűvös őszi szélben.
Lehet, hogy Te is ugyanígy kerestél?
Hogy mellettem már számtalanszor elmentél?
Azt mondják, benne vagy a világon mindenben,
Mégsem talállak, s talán ezért lettem hitetlen.
Sokszor úgy érzem, nincs értelme keresni
De akkor ki tanitott meg minket szeretni?
Kiért és miért van a templomok csöndje?
Ki hozta le az életet a Földre?
Legalább utat mutass, hogy könnyebb legyen megtalálni,
Mert azt hiszem nincs több erőm és időm várni
Mindkettő elfogyott és sokra sem vittem,
Belefáradtam, hogy benned sohasem hittem!
Mondd mere keressek? Melyik úton menjek?
Hogy tudjam, gyűlöljek vagy szeressek
Hogy könnyebb legyen majd egyszer megtalálni,
Elindulnék Hozzád, már nem akarok várni.
Author: Berecz Devlin Éva
1960-ban születtem Egerben. Ott végeztem el tanulmányaimat is és 1997-ban az egri tanárképző főiskolán megszereztem a diplomám mint történelem szakos tanár és népművelő. Néhány év múlva a nyíregyházi főiskolán elvégeztem a könyvtár szakot is, majd könyvtárosként dolgoztam azon a főiskolán, ahol a tanári diplomát szereztem meg korábban. 1997-ben az USA-ba kerültem és óvodapedagógusként kezdtem el dolgozni és dolgozom mind a mai napig. Mindig érdekelt az irodalom, szerettem a verseket, Már fiatalon is megpróbálkoztam versírással, de önbizalomhiányból fakadóan ezeket nem osztottam meg senkivel és a szemétkosárban végezték. Az államokba kerülve 2001 után rendszeresen újságcikkeket írtam az amerikai Magyar Népszavába, magyarul. Ezek a kinti magyarok életéről szóltak, de a tragikus szeptember 11-i események után főképpen arról, hogyan éltük meg a történteket, mi amerikai magyarok. Néhány évvel ezelőtt kezdtem meseírással foglalkozni, hiszen kicsi gyermekek között élve és dolgozva, naponta rögtönöztem meséket. Nagyon sok olyan mesekönyv került a kezembe, amik- bár szépen voltak illusztrálva, de unalmasak, semmitmondóak voltak, sok esetben kifejezetten károsnak tartottam őket. Tagadhatatlan, hogy a mai gyermektársadalom már teljesen más, mint az én generációm. Nem az Anderseni meséken nőttek föl, és bár ezeket a klasszikus meséket is életben kell tartani, de ma már az igények teljesen mások. A legnagyobb hiba pedig az,...
2 Responses
Kedves Éva! Ez volt az első vers, amit Tőled olvastam. Ezért bocsáss meg ha félreértettem soraid. De ha tényleg nem akarsz várni, akkor keress meg Németh Tiborné Sára névvel az alkotók között. Olvass bele a verseimbe, és megtalálod ott a telefonszámom is. Nagyon szívesen segítek.
Kedves Éva!
Nagyon tetszett verse.Szerettem volna szép, ékes szavakkal méltatni vallomását, amit ebben a nagyon tiszta, a szó nemes értelmében nagyon egyszerű formában kifejezett és leírt, de úgy gondolom mégis ehhez a hanghoz, ehhez a stílushoz jobb, megfelelőb, ha csupán ezt írom: GYÖNYÖRŰ! Köszönöm!