Libben a télnek fátyla –
balzsamos álmából ébred,
s nyújtózik zöld rügyekkel,
virulva a természet.
Párját trillázva hívja
egy bohó kismadárka,
kergeti incselkedve,
fürge násztáncát járja.
Pajkos virágillattal
bókol a csacska szellő,
dúdol a fülekbe szépet,
színes ábrándot sejtőt.
Bohém táncukat járják
az ifjú meggyfa-szirmok,
keringőznek a légben,
sóhajtva édes titkot:
Tavaszgyermek felébredt!
S kacagva fut a tájon,
szétszórja játékait,
hogy jót bőséggel áldjon.
Lépte nyoma virágzik,
napfürdőzik a víg rét,
tánccal köszönt a világ,
viszi a tavasz hírét.
Author: Nagy-Hernádi Janka
Már gyerekként is különböző történeteket vetettem papírra minden szabad percemben... amíg írni nem tudtam, hát lerajzoltam őket. Ez a két szenvedélyem az évek során egyre erősödött: ha írok valamit, illusztrálom is, ha pedig rajzolok, ahhoz előbb-utóbb születik egy történet. Elsősorban meséket, gyermekverseket írok, melyek létrejöttéhez korábban szeretett óvodai csoportom, jelenleg pedig a kicsi lányom ad kimeríthetetlen ihletforrást. Instagram oldalam, ahol inkább illusztrációim, rajzaim vannak fenn: https://www.instagram.com/hirfaeldraws
2 Responses
kedves Janka,
nekem tetszett…
üdvözlettel: Gábor
Kedves Gábor!
Nagyon köszönöm a hozzászólást és örülök, hogy tetszett a vers!