Emberekkel összekapcsol a költemény.
Szikrázik benne ezer meg ezer remény.
Szavaim a lelkek mélyére hatolnak.
Az sem baj, ha nem leszek költő maholnap.
Mindennap írom szertelen a verseim,
ki-be járkálok lelkem bugyrain.
Akár szomorú, akár jókedvű vagyok:
Mindenképpen papírt és tollat ragadok.
Döcögnek soraim, kuszák a rímeim.
Merengek a költészet műhelytitkain.
Járj mindig a nagy elődök nyomdokain.
A kreativitásom, a fantáziám
Szárnyal az alkotás, versírás világán.
Túláradó öröm az, ha jön a múzsa.
Távol maradása sem köt engem gúzsba.
Miatyánk, add, hogy sokáig írhassak még.
Sok embert izzítsak, vidítsak, hassak meg.
Author: Horváth Zita
Gyermekkorom óta egyre jobban szeretek olvasni. Első legkedvesebb olvasmányaim: Horgas Béla: Mesélek a zöld disznóról, Hetvenhét magyar népmese, A. A. Milne: Micimackó és Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg. Magyartanáraim: Pék Pál, Borók Erzsébet és Dr. Márkus Ferenc emberségre és az irodalom szeretetére neveltek. Kamaszkoromban kezdtem el verseket írni. Ha valami fájdalom ért, versírással vigasztaltam magam. Néhány nap múlva kidobtam az írásaim. Amit először megtartottam egy töredék: Ragyogó tündefény Áradó hű remény Boldogság Első versem 2001.07.18-án született Csipkerózsika felébred címmel. Eleinte csak magamnak írtam, majd pályázatokra. Miután művész barátnőm felfedezett, 2015. februárjában önálló irodalmi estet szerveztetett nekem. Írásaimon érződik a foglalkozásaim hatása. Szombathelyen végeztem tanító szakon, később Kaposváron könyvtárosként. 2022-ben csatlakoztam a Takács László Irodalmi Körhöz. A tíz éves TALK Egyesület Örök most antológiájának címadója vagyok. Verseim antológiákban jelentek meg. Karácsony fénye című költeményemmel kerültem az Irodalmi Rádió szerzői közé. Köszönöm a lehetőséget.
