Mirtill

Mirtill komolyan vette azt, amit a telefongombjait sűrűn nyomkodó barátnője, Liza javasolt.

Ha valamit nem találsz meg otthon, keresd másutt. Liza, aki szépségszalonokba járt, saját Mercédesszel közlekedett, olyan hatással volt rá, mint a tanár a diákjára.

– Maga is a hetedikre jön fel? – kérdezte bátran az elegáns férfit, akit már többször látott a lépcsőházban. Van annak már egy éve, amit Liza tanácsolt, hogy a nő is kezdeményezheti az ismeretséget.

– Nem, én csak a negyedikig, megyek, de mindig gyalog – és már el is suhant mellette.

Vajon miért nem tetszem neki? – Mirtill hosszán ácsorgott a fürdőszoba ajtajukra szerelt, egész alakját mutató tükör előtt. – Futsz még te utánam, ha én úgy akarom! – és tévéreklámokból ellesett pillantásokkal igézte a tükröt.

Hallotta a matatást az ajtózárban, gyorsan magára kapta a ruháját. Nem akart férje előtt hiányos öltözetben mutatkozni.

Férje, Géza egy – jól vagy drágám? – után a konyhába ment. – Én már ettem – előzte meg Mirtill a férje szokásos második kérdését.

– Egy kicsit dolgoznom kell még drágám – folytatta Géza – és vacsora után leült aktáival a számítógép elé.

Mirtill nem akarta százegyedszer ismételni – miért hozol haza mindig munkát? Bement a szobájába, és női divatlapot nézegetett. Mint nyomozó a bűnjelről, egy bíbor színű, csábos darabról nem tudta levenni a szemét. – Ebben a ruhában nem hiszem, hogy ellent tudna állni nekem.

Férjétől kérte nőnapra azt a ruhát, és meg is kapta.

Másnap egyedül volt otthon, manökenként sétált a lakásban fel és alá. Férjét leugrasztotta a ház alatti élelmiszer boltba, kezébe nyomta a bevásárló listát. Mindössze negyedórányi idő alatt tucatnyi fehérneműt próbált az új ruhához, és rúzskészletét is elővette. Úgy látta tíz pár cipő felpróbálása után, hogy a fekete félmagassarkú illik hozzá legjobban. Még arra is volt ideje, hogy az erkélyre kimenjen, közben felhangosított valami bumbum zenét. A paneldzsungel népe nem sok figyelemre méltatta. Látta, hogy a férje jön ki a boltból, lekiabált neki: – Jaj, még hozzál fel ecetet és szalvétát!

Időt nyert, hogy a púdert és szemfestékeit is kipróbálhassa.

Valamelyik feminista – Hogyan valósítsd meg önmagad – cikksorozatban muníciót kapott, a tervezett akciójához.

– Géza, menj le Balatonra, nyissad meg a kerti csapot, és melegítsd fel jól a nyaralónkat. Holnap ott leszek én is.

– Lesz, ami lesz! – Mirtill azon a szombaton, lement a lépcsőn a negyedikre. Kopogott. A liftet kerülő férfi nyitott ajtót.

– Elnézést a zavarásért, tudna segíteni? Nem működik a gáztűzhelyem, pedig vendégeket várok.

– Aha – nézett kicsit bambán Elemér. Náluk bizonyára jobban fűtenek, mint nálunk – állapította meg, ahogy ránézett a bíborruhás nőre. – Azonnal jövök.

– Ráfordította a zárat, tehát egyedül van itthon – állapította meg Mirtill. Gyalog mentek a hetedikre.

– Megkínálhatom valamivel?

– Hadd nézzek rá előbb a tűzhelyre – toporgott zavartan a férfi, de az addig csak filmekből ismert whiskyt szódával és jégkockával elfogadta.

– De hiszen ez a tűzhely működik! – mondta meglepődve a férfi.

– Úgy látszik a maga keze csodát művel! – és megragadta a férfi kezét, húzta be a szobába.

Néhány hónap eltelt, de Elemér azóta sem volt Mirtillék lakásában, hiába csábítgatta a nő. Liza időnként nagyvonalúan kölcsönadta nekik a lakását.

– Jó-jó, de én nem akarom ezt folytatni – próbált Elemér szabadulni a nőtől, aki sírásba tört ki, és gyerekkoráról mesélt a férfinak.

– Apám vadállatként viselkedett, ha kint maradtam egy kicsit a kapualjban a fiúval, aki esténként hazakísért. Megpofozott, és mindenféle jelzőkkel illetett, mintha egy romlott lány lettem volna. Dehogy voltam az! Iskolai eredményeimre joggal lehettem büszke. Az életemből hiányzott a nevetés és a játék. Miért baj, ha ezt most pótolom?

– Úgy nézett Elemérre, mintha annak lenne feladata, hogy az ő lelkiegyensúlyát helyreállítsa.

– Most már felnőtt vagy, és férjet te választottál magadnak. Nála keresd, amit ifjúkorban nem találtál!

Ezután jött a szokásos jelenet. – Te sem értesz meg engem, majd meglátod, mit csinálok magammal!…

Nem segített az sem, amit Elemér többször is javasolt neki:

– Beszéld meg a férjeddel, aki úgy tudom mindent megtesz érted!

– Azzal nem lehet ilyenekről beszélni.

– Miért nem? Próbáltad már? – és innen mindig újra meg kellett hallgatni Mirtill nehéz gyermekkoráról szóló történeteket.

– Olyan gondterhelt vagy Elemér! – mondta egy hosszú hétvégén Aranka a férjének. – Mi van veled, alig figyelsz ránk? – és borzongva összehúzta magán a köntösét.

– Nincs semmi baj, a munkahelyem ügyei nyomasztanak.

Figyelte felesége remegő kezét. Ősz hajszálak csillogását vélte látni a hajfonatában.

Hétfőn Elemér nagy lendülettel ment be a drogériába, de a polcok között tanácstalanul téblábolt.

– Segíthetek? – kérdezte az egyik fiatal eladó.

– Igen. Óvszer keresek – válaszolta melankolikusan.

– Hányast? – mérte végig az eladó, és a haját igazgatta.

– Mindegy – válaszolta Elemér. Összenevettek a háta mögött.

*

– Mirtill, ha nem lesz otthon a férjed, akkor legközelebb hozzád menjünk fel.

– Jaj, de jó, mi történt veled? – és kacagott a nő a telefonba.

Elemér egy szatyorral jelent meg a Mirtillék lakásában.

– Mi van, hozzám költözöl? – nevetett Mirtill. Elemér csak csóválta a fejét, majd leküldte a nőt pezsgőért az éjjelnappaliba.

Amíg Mirtill távol volt, a szatyrot átpakolta a férj ruhásszekrényébe, és fiókjába.

Mirtill férje az üzleti útról csak egy hét múlva tért haza. Hétvégén kipakolt a bőröndjéből, rakodni kezdett a ruhásszekrényében.

Idegen férfiingre lett figyelmes. Egy sísapkát is talált a polcon, amilyet ő sohasem hordott. A papucsában pezsgősdugó volt. De igazán akkor döbbent meg amikor kihúzta a fiókot. Félig üres óvszerdobozt talált az iratok tetején.

– Te rohadt kurva! – Ordítását talán még a szomszéd lépcsőházban is hallották.

Azóta mindig Mirtill jár bevásárolni. Férje már nem hozza haza a munkáját. Ha éppen otthon van, sört dönt magába, meccset néz a tévében, vagy az erkélyről stíröli a nőket.