Boldogság és boldogtalanság
Két egymást kizáró fogalom,
Mégis, az én helyzetem e téren különleges
A boldogságot nem ismerem.
Boldogtalan vagyok.
Boldogtalanságban élek.
A boldogtalanság az én boldogságom,
A boldogság madarát mégis kergetem.
Hogy miért ,magam sem tudom
Hisz felesleges és értelme sincsen.
És ha egyszer majd rálelek,
egy ideig tán boldog leszek,
De már előre tudom, hogy sokáig
Ez nem fog tartani.
Újra a boldogtalanság után fogok vágyódni,
És ha gy szép napon megkapom,
örvendezni fogok.
Újra elégedett leszek.
Vígan élem majd életem.
Többé semmivel sem fogok törődni.
Hátralévő napjaim boldog boldogtalanságban
Múlnak majd el
Boldogságról soha többé nem fogok álmodni!
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
3 Responses
Nem hiszem, hogy a boldogtalanság boldoggá teszi az embert. Igaz, hogy a rövid ideig tartó boldogságnak ára van, de azért nem érdemes kihagyni azt. Örökké nem lehet boldogtalanságban élni. Én szeretek boldog lenni és a boldogtalanság idején arra visszaemlékezni.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Mégis vannak olyan helyzetek, hogy a boldogtalansag, az a meghatározó tartós életérzés és a boldogság ebben csak egy múló, rövid állapot. Köszönöm hogzaszolalasat
Igen, a boldogság lehet röpke és múló állapot, de legalább fel lehet idézni. A tartós boldogtalanságba nem szabad beletörődni.
Szeretettel: Rita