Élve sírba tettél.
Halált hozó bíró, s bakó lettél.
Szavaid pallosként fejemet vették.
Gyilkos vasa gyenge nyakam megkívánta.
Iszonyatos éle,
halálos csókjával
fejem, s vele minden álmom
örökre magával ragadta.
Vérem folyatta,
Elvéreztem.
Meghaltam.
Élő halottként kísértek.
Felkelek, lélegzem, járok-kelek,
Lefekszem.
Élőnek látszom,
Valójában halott vagyok.
Mások rólam azt gondolják, hogy létezem,
Pedig tényleg, halott vagyok már régóta,
Amióta szavad vérbírója fejemre
A halálos ítéletet kirótta.
Tehettem volna ellene bármit,
Akár könyörögni és kegyelemre várni is
Minden, minden hiábavaló lett volna.
Az ítélet megszületett, kimondatott,
azóta végre is hajtatott.
Eredménye pedig ismert:
A hitvesi ágy ma már félig üres.
Egykori lakója, valaha társad
A közös ágyból immár kiűzetve, elfeledve,
Ha olykor néha-néha rápillant a félig kihűlt ágyra,
Ott csupán saját maga hűlt helyét találja.
De ágálni ellene oly felesleges, értelme sem lenne,
Hisz manapság az az elfogadott, a természetes,
Ami idejét múlta, és működésre képtelen
Azt messzire el kell hajítani,
Álmod többé már ne tudja zavarni.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
3 Responses
„Élőnek látszom,
Valójában halott vagyok.”
Ezt az érzést életem során már többször megéltem és nem csupán akkor, amikor két kisgyermekkel elhagyott a férjem, hanem akkor is, amikor a szüleim temettem. Nem könnyű az élet, hordozunk számtalan kínt, veszteséget, de előre kell nézni és a mindennapokban is meg kell találni a szépet. Persze, mindehhez idő kell.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm hogy elolvasta és köszönöm a hozzáfűzött saját erzeseinek megosztását!
Szeretettel
Antal
Szívesen. Jó, ha az ember tudja, hogy másnak is megvan az oka a bánatra, szomorúságra, de mindennek rendelt ideje van. Nem szabad hagyni, hogy a bánat örökké része legyen az életünknek!
Szeretettel: Rita