Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
4 Responses
Kedves Rita!
Tetszett verse. Sallangmentes, egyszerű eszközökkel megírt vallomás, a gyermek vallomása anyja iránt érzett szeretetéről. Értékét éppen az a kontraszt adja amely a mély túláradó szeretet erzelme és a visszafogott , nyelvezet között feszül, ezáltal kihangsúlyozza a szülő iránt erzett szeretet mélységét.
Kedves Antal!
Köszönön az olvasást és az értő, érző hozzászólását.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita! Gyönyörű, tiszta érzésekről valló írásodhoz szeretettel gratulálok. Gyöngyi
Kedves Gyöngyi!
Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a kedves hozzászólást.
Szeretettel: Rita