Mélyszegénység
A mélyszegénység sötét fogságában
Gyötrődnek sokan szerte a világban.
Nem vágynak kincsre, mesés palotára,
Csak ételre a család asztalára.
Aprópénzt számolnak reszkető kézzel,
Lyukas zsebük rég megtelt ürességgel.
Megtört szívvel az életért koldulnak,
Bágyadt reménnyel egy új napban bíznak.
Korgó gyomruk az éhség karma marja,
Létük élet és halál viadala.
A legyengült test kínlódva tengődik,
Maradék ereje lassan szétfoszlik.
Az éj takarja szerény fekhelyüket,
Mikor álomra hajtják a fejüket.
Könnyes szemük tükrében mesét látnak
Egy jobb világ ad helyet a csodáknak:
Emberek érkeztek, szívük szeretet,
Minden szegényt egy szép házba vezettek.
Az asztal tele volt sok finomsággal,
Nem találkoztak még ennyi jósággal.
A bőségkosár soha nem fogyott ki,
Volt mit az éhezők közt szétosztani.
Az arcokon az öröm felragyogott,
Az oltalom új reményeket adott.
De az ábránd elszállt, megjött a reggel,
Új napot nyitva, melyben éhezni kell.
Várakozni egy csodás változásra,
Egy megélhetést adó új világra.
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...
2 Responses
„De az ábránd elszállt, megjött a reggel,
Új napot nyitva, melyben éhezni kell.
Várakozni egy csodás változásra,
Egy megélhetést adó új világra.”
Kedves Gyöngyi!
Meghatóan szép soraid sohasem fognak megvalósulni, de mi megtehetjük, hogy a körülöttünk élőkre figyelünk, vagy megbízható helyre adományokat adunk.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita! Az adományok is nagy segítséget jelentenek és az első lépések egy emberibb élet felé. Szeretettel üdvözöllek. Gyöngyi